Tőzsdei alapstratégiák

Ez a bejegyzés egy négy részből álló cikksorozat első része, amelyben a tőzsdei alapstratégiák témaköréről írok. A legtöbb kereskedési rendszer és stratégia bizonyos alapstratégiákon vagy ezek kombinációján alapul. Itt nem konkrét be- és kilépési szisztémákról írok, hanem azokról az alapstratégiákról, amelyekre valamilyen formában a legtöbb kereskedési technika épül.

A kereskedési stratégia: olyan szabályrendszer, amelynek a keretein belül dolgozik a kereskedő.

A kereskedési rendszer: különféle stratégiák összehangolt alkalmazása. Mivel a piaci mozgások struktúrája igen sokszínű, ezért nem alkalmazható ugyanaz a stratégia minden szituációban. A kereskedési rendszert úgy képzeld el, mint egy eszközökkel tele szerszámos ládát, amelyben minden szerszám egy külön stratégia, és te mindig azt az eszközt veszed elő, amelyik az adott helyzet lekereskedésére hivatott.

A kereskedési stílusokat és stratégiákat több szempont alapján is lehet csoportosítani. Vannak kereskedési stratégiák, melyeknek magas a találati (nyerési) aránya, és vannak olyanok, amelyeknek magas a profit aránya. Azoknál a stratégiáknál, ahol magas a nyerési arány, ott általában a belépőszint és a profitszint (célár) közötti távolság kisebb, mint a stop-loss és a belépőszint közötti távolság. Ez azt jelenti, hogy a kereskedő kevesebb pontot nyer, mint amennyit kockáztat. Leginkább a skalp stratégiák ilyenek, amelyek kis profitcéllal, és ehhez mérten nagyobb stop-loss távolsággal kereskednek – viszont így igen magas lehet az ügyletek találati aránya.

Azoknál a stratégiáknál, ahol nagyobb az átlagos profit az átlagos veszteségnél, ott nem jelent problémát az alacsonyabb találati arány. Akár 30%-os találati aránnyal is sikeresen lehet kereskedni. Ilyen például a breakout (kitörés) stratégia, ahol a trader kis pozíciókat nyit alacsony stopszinttel, egy esetleges nagyobb ármozgásra (rally-ra) számítva. Ennél a stratégiánál előfordul, hogy gyakran kerül a stopszint kiütésre (veszteségben), amikor az árfolyam visszamegy a kitörési szint mögé. Máskor viszont, amikor a várt kitörés megtörténik, akár nagy nyereség is elérhető.

A legtöbb kereskedési rendszer és stratégia bizonyos alapstratégiákra, vagy ezek kombinációira épül.

A skalp stratégiát alkalmazó kereskedők rövid távú pozíciókat nyitnak, melyeket akár csak percekig tartanak nyitva. A skalperek naponta több, akár tucatnyi kereskedést végeznek – minden alkalommal kis profitcélokkal. A skalp kereskedés többnyire nagy tőkeáttéttel történik, és kis ármozgások nyereségét skalpolja le. A skalp stratégiát lehet manuálisan és automata rendszerekkel is végezni. Ilyenkor a kézi kereskedésnél a trader folyamatosan a számítógép előtt ül, és figyeli, hogy mikor ad a stratégia vételi vagy eladási jelet, aztán menedzseli a pozíciót a stratégiájának megfelelően. Azonban az extrém pszichés terhelés miatt kezdőknek nem ajánlott.

Támasz és ellenállás szint áttörése esetén használatos ez a technika, amikor az valószínűsíthető, hogy az adott szint áttörését követően nagyobb ármozgás fog megindulni az áttörés irányába. A breakout szerint belépő trader vételi pozíciót vesz fel, ha az árfolyam a megadott ellenállás szint fölé kerül, és eladási pozíciót, ha a támasz szint alá.

A range bound stratégia a breakout ellenkezője. Ebben az esetben nem kitör a támasz és ellenállás szintek mögül, hanem visszafordul róluk, és egy vízszintes csatornában mozog a szintek között. A kereskedő vételi pozíciót nyit a támasz szintről való visszaforduláskor, és eladásit az ellenállás szintről való leforduláskor.

Vannak kereskedők, akik ezeket a szinteket mindkét stratégiára használják, ha az árfolyam áttöri a szintet, akkor breakout stratégia szerint nyitnak ügyletet, ha visszapattan róla, akkor a range bound szerint vesznek fel pozíciót.

A trendkövető stratégiák a breakout-hoz hasonlóan az árfolyam rövid, közép- vagy hosszútávú mozgását célozzák meg. A trendkövető kereskedők nem feltétlenül kötik a belépési stratégiájukat egy megadott árhoz vagy támasz-ellenállás szinthez, hanem bármikor megnyithatják a pozíciót, amikor az általuk használt stratégia jelzőrendszere egy erősebb trend kialakulását jelzi. A pozíció felvétele általában akkor történik, amikor a trend már kialakult, és a tréderek egy hosszabb távú folytatást várnak, így a trend kezdetéről lemaradnak. Amikor a trend fordulni látszik a trendkövető kereskedők zárják a meglévő pozíciókat, és várják, hogy kialakul-e trend az ellenkező irányban, majd akkor nyitnak újabb pozíciót, amikor az újabb trend már kialakult. Például az Elliott hullámelmélet is a trendek felderítését segítő elemzési módszer.

Ez a kereskedési stratégia egy meghatározott árszint közötti kereskedésre alkalmas. Általában nyugodt piaci környezetben működik, ahol az árfolyam bizonyos szintek között mozog. A stratégia alapja, hogy amikor az árfolyam az első nyitott pozíció ellenében megy, akkor folyamatosan további pozíciókat nyit bizonyos távolságokra egymástól, például minden 10-15 pip elérése esetén. Így hálót alkot, és az árfolyam megfordulásakor egy pontban zárja az összes pozíciót egy előre kalkulált szinten. Ennek a stratégiának az előnye, hogy nem igényel különösebb elemzést, és könnyen automatizálható. Hátránya, hogy a veszteség nagyra nőhet, amikor az árfolyam sokáig megy a pozíciók ellen, főleg, ha túl sok a nyitott pozíció és/vagy nincs meghatározva stop-loss szint.

Ez a második legnagyobb expert advisor – robot – csoport a forex piacon. Nagyon óvatosan kell megválasztani, és használni az ilyen típusú robotokat, mivel a stratégia sajátossága, hogy nem megfelelő kockázati szint megválasztása – vagy nem megfelelően megalkotott stratégia – esetén hamar le tudja nullázni a számlát. Robotok esetében a grid stratégiát sokszor alkalmazzák az úgynevezett Martingale rendszerrel együtt.

Ettől óvnék mindenkit! Ez nem egy kereskedési stratégia, hanem olyan pozíció menedzselési rendszer, amelyet sok kereskedési stratégánál és robotnál alkalmaznak. A Martingale rendszer az 1800-as év óta használt módszer a szerencsejátékosok között. A lényege, hogy minden veszteséges fogadás után megduplázzák a tétet, így a következő nyereséggel vissza lehet nyerni az előző veszteséget. Tény, hogy bármelyik kör nyereségben való zárása esetén az összes addig elveszített tőke visszaszerzésre kerül, de ha belefutsz egy vesztő sorozatba, egyre nagyobb összegre van szükség ahhoz, hogy visszanyerd a bukó sorozat veszteségét.

Számoljuk ki, hogy mi történne, ha például tízszer vesztenénk egymás után. Tíz egymást követő bukó ügylet korántsem tartozik a túl extrém helyzetek közé, és bármikor előfordulhat a kereskedésben. Tegyük fel, hogy 10 dollár a kezdeti kockázat. Ebben az esetben a tizedik pozíción már 5.120 dollárt kockáztatnál 10 dollár nyereségért. Biztosan belátod, hogy ez őrültség lenne. Még súlyosabb a helyzet akkor, ha az újabb pozíciók megnyitásakor a korábbi pozíció nem kerül lezárásra. Ebben az esetben ugyanis az összes korábbi ügylet vesztesége együtt „lebeg” tovább.

A Martingale stratégiát azért említettem, hogy óvakodj használni. Sajnos láttam brókercégektől hirdetéseket, amelyben ezt a „stratégiát” javasolták az ügyfeleknek. Vannak robotok, amelyek módosított Martingale stratégiát használnak, ahol nem megduplázzák, hanem mondjuk csak 50%-kal emelik meg a pozíció nagyságát minden vesztett kereskedés vagy újabb pozíció nyitása esetén. Ezt a módszert gyakran használják a grid stratégához, és gyakran vegyítik is a kettőt. Tehát, a grid stratégia meghatározott távolságokra nyit pozíciót, a Martingale pedig amikor hatványozottan megnöveli a pozíció nagyságát minden újabb pozíciónál.

Skalp stratégiánál is szokták használni, amikor egy veszteséges kereskedés után növelik meg a pozíció méretét arra számítva, hogy a nagy nyerési rátával dolgozó stratégia nem fog két egymást követő veszteséget elszenvedni, és így hamarabb visszanyerhető az előzőleg elveszített összeg. Nagyon veszélyes, és előbb-utóbb bekövetkezik a vesztő sorozat, melynek eredményeként oda lehet a teljes számla.