Tőzsdestratégia alkalmazása

Ez a cikk annak a négy részből álló cikksorozat a harmadik része, amelyben a tőzsdestratégiák témakörét járom körbe. Az első rész az alapstratégiákat, a második a tőzsdestratégiák kialakítását tárgyalja, ebben a részben a tőzsdestratégia alkalmazásáról, illetve a kereskedés folyamatáról írok, hogy a saját látásmódomon alapján hogyan jutok el az elemzéstől a pozíció nyitásig, majd a menedzselésen át az ügylet lezárásáig. Az általam alkalmazott elemzési módszer és szabályrendszer komplexebb, és itt csak a főbb csapásvonalakat mutatom be.

Az elemzésnek az első lépése, hogy eldöntöm milyen irányban fogok kereskedni. Ezt a döntést az aktuális idősíkon fennálló (vagy induló) trend alapján hozom meg, mivel csakis a trenddel egyező irányban nyitok pozíciót. Természetesen figyelembe lehet venni a magasabb idősíkok trendjét is, de ebben a bejegyzésben nem a technikai elemzésben mélyedünk el.

Ha látom a trendet, akkor azt mérem fel, hogy nagyobb valószínűséggel a trend mely szakaszában járhat jelenleg a mozgás. Az elején (korai fázisban), közepén vagy már a kései szakaszban. Persze mozoghat az árfolyam látszólag trend nélkül oldalazva vagy hisztérikusan csapkodva is. Egyéni hozzáállás és stratégia kérdése, hogy ki milyen helyzetekre és mozgásokra specializálja magát. Azért is fontos feltérképezni és felmérni a trenden belüli – valószínűsített – helyzetünket, mert a különféle szakaszok más és más megközelítést és stratégiát igényelhetnek. A trend irányának és állapotának a felmérésére számos technika létezik.

Példák a trend irányának a megállapítására – a teljesség igénye nélkül.

A belépési szignálok adják azokat az együttállásokat és setupokat, amelyeknél pozíciót nyitok. Ebben a fázisban már minden összeállt ahhoz, hogy piacra léphessek. Nagyon sokféle belépési szignál, illetve kombináció létezhet. Szignálokat az alábbi eszközök és ezek kombinációi adhatnak:

A belépési szint meghatározását követően meg kell határozni a kezdeti stop-loss szintet is, amely a pozíció maximális veszteségkeretéért felel. Stop-loss szint nélkül nem szabad pozíciót nyitni! A stop szint meghatározása és elhelyezése történhet fix pip távolság alapján, illetve valamilyen technikai szint vagy indikátor szerint. A technikai alapú stop-loss kijelölésére számos eszköz áll a rendelkezésünkre.

Amikor nem fix stopot alkalmazunk, hanem valamilyen technikai szint vagy indikátor szerint helyezzük el, akkor érdemes meghatározni a minimális és maximális stop távolságot, hogy ne alakulhasson ki túl közeli vagy túl távoli stop-loss szint. Előbbi esetben könnyebben kistoppolódhat az ügylet, utóbbinál pedig túl nagy lenne a kockázat, mivel az ármozgásnak nagy utat kellene megtennie ahhoz, hogy legalább akkora nyereségbe kerüljön a pozíció, mint amekkora kockázatot vállaltunk a távoli stop szinttel.

Amikor már tudjuk, hogy hol lesz a piacra lépésünk helyszíne és a stop-loss szintje, azt sem árt felmérni, hogy nagyobb korrekció nélkül – jó eséllyel – meddig mehet az ármozgás az általunk feltételezett irányba. Ez a szint lehet a célárunk vagy az első elvi célár. A kockázat-hozam aránya (Risk-Reward) az ügylet kockázatának és az elvárt hozamnak az összevetése. Ilyenkor a becsült várható hozamot elosztjuk a kockázattal. Pénzben, távolságban vagy százalékos formában is számolhatunk.

Ha például az adott ügyleten 50 dollárt kockáztatunk, és az elvárt hozamunk 100 dollár, akkor a 100 dollárt elosztjuk 50 dollárral. Igy a kockázat-hozam arány 2 lesz (RR:2). A kockázat-hozam arány lehet tört szám is.

Ugyanígy számolunk távolság esetén. Ha például a pozícióhoz tartozó kezdeti stop-loss távolságunk 30 pip, a célárunk pedig 90 pip, akkor a kockázat-hozam arány 3 lesz (RR:3).

Az elv ugyanaz százalék esetén is. Ha például a kereskedési tőkénk 1%-át kockáztatjuk az ügyleten, és 3% a hozam célár elvárás, akkor a 3%-ot osztjuk az 1%-al. Ebben az esetben a kockázat-hozam arányunk 3 lesz (RR:3). Az eredményes kereskedés érdekében meg kell találni a startégiánkhoz ideális kockázat-hozam arányt. Ezt az arányt tanácsos 1R fölött tartani, így 50%-os találati arány alatt is nyereséges lehet a kereskedés. Így hiába több a veszteséges ügyletünk, azok kockázata legfeljebb 1R, míg a profitos pozíciók nyeresége akár több R is lehet. Kevés esetben, és csak nagy találati arány mellett lehet indokolt az 1R alatti kockázat-hozam arány. Érdemes belegondolnod, hogy a valóságban belemennél-e egy olyan megegyezésbe, ahol 10 000 forint veszteséged is lehet az üzleten, viszont legfeljebb csak 5 000 Ft-ot nyerhetnél vele.

A kockázat kezelése is a kereskedés egyik alappillére. Az alkalmazásával megóvhatod a legfontosabb kereskedési eszközöd, a tőkéd. A kockázatkezeléssel határozhatod meg, hogy maximálisan mekkora veszteséget engedélyezel egy pozíción. Az egyenleg megóvása mellett az is rendkívül fontos pszichológiai tényező, hogy egy ügyleten az egyenleged hány százalékát kockáztatod?

Nem vagyunk egyformák, így a kockázatvállalási hajlandóság eltérő lehet. Azonban azt tanácsos szem előtt tartani, hogy lehet bármilyen jó a stratégiánk, előbb-utóbb belefuthatunk egy hosszabb vesztő szériába, és ilyenkor a túlvállalt kockázat alaposan megtépázhatja a számlát és az idegrendszert.

Kezdőként ajánlatos kicsivel kezdeni, akár az egyenleghez mért fél százalékkal. Aztán ha az eredmények indokolják, akkor lehet növelni a kezdeti kockázatot is. Sok kereskedő használja az arany középútnak tekinthető tőkére vetített ügyletenkénti 1% kockázatot. Ez azt jelenti, hogy ha a pozíciónyitáskor például 100 000 forint a számlád könyvelt egyenlege, akkor a nyitni kívánt pozíción a kockázat mértéke legfeljebb 1 000 forint lehet. Amennyiben fix lot mérettel akarsz pozíciót nyitni, akkor a stop-loss helyszínedet kell kiszámítanod, hogy mennyit mehet a pozíciód ellen az árfolyam, hogy a vállalt veszteségkereten belül maradj; így a stopodnak azon belül kell elhelyezkedni. Ha pedig változó lot mérettel nyitsz pozíciót, a kockáztatott összeg és a stop-loss távolság alapján a lot méretet kell kiszámolnod. Ebben expertek is a segítségedre lehetnek, mint például a Radu által fejlesztett Risk Manager vagy Hibrid+ szoftverek.

Amennyiben pozícióba léptél, kezdetét veszi a menedzsment szakasz, amely egészen addig tart, amíg az ügylet teljesen lezárul (általad, vagy az előre megadott megbízásaid által). Ebben a szakaszban folyamatosan értékeled a piac mozgását, és ennek megfelelően változtatod a stop-loss és célár szinteket. A szakasz célja a megnyitott pozíció kockázatának a csökkentése, a megszerzett profit védelme, továbbá a lehető legtöbb haszon elérése.

A kereskedésre fordított idő 70-80%-a pozíciómenedzsmentre megy el. Nem mindegy, hogy ez alatt az idő alatt mit élsz át. Az eddig felsorolt szakaszokból egyedül a pozíciómenedzsment jár izgalmakkal, míg és az összes többi szakasz végrehajtása hideg fejjel, józanul történik.

Vigyázz, mert a pozíciómenedzsment alatt megváltozik az ember látása és elfogult lesz. Gyakran előfordul, hogy a piac már egyértelmű jeleket ad arra vonatkozólag, hogy a másik irány lenne a helyes, nem pedig az, amelyikben a pozíció van. Legyen egy forgatókönyved arra az esetre, ha az árfolyam ellened megy, és arra is, ha pont azt csinálja, amit feltételeztél. Ehhez a forgatókönyvhöz maximálisan ragaszkodj!

A kilépési stratégia – az ügylet zárása – is a pozíció menedzseléshez tartozik. Tudnunk kell, hogy milyen estben zárjuk a célár elérése előtt a pozíciót.

A következő bejegyzésben a szabályrendszer alkalmazásáról, gyakorlásáról és az éles kereskedésről lesz szó. Ha többet szeretnél olvasni a technikai elemzés eszköztáráról és a pénzkezelésről, akkor figyelmedbe ajánlom letölthető oktatóanyagunkat.