Háromlépcsős kereskedési napló

A Trader Tükör kérdőívünk feldolgozásából két bejegyzés is született, és a 4. kérdés kapcsán ígértem, hogy írok egy cikket arról, hogy én milyen módszert alkalmaztam a fejlődés terén. Az űrlapon a kérdés így szólt:

„Vannak (voltak) visszatérő hibáid, amelyeket újra és újra elkövetsz, és úgy érzed, nem tudsz tőlük megszabadulni?”

Ebben a bejegyzésben egy gyakorlati technikáról írok, amellyel felderíthetők azok az akadályok, amelyek feldolgozása elengedhetetlen a hosszabb távon nyereséges kereskedéshez.

Demó vs éles számlás kereskedés

Ahány kereskedő, annyiféle módszer létezhet a belső munkához, már amennyiben foglalkozik valaki a technikán kívül ezzel a területtel. Nekem muszáj volt, ha előbbre akartam jutni, és a Trader Klubos tevékenységem folyamán is azt tapasztaltam, hogy az emberek döntő többsége elakad az éles kereskedésben a technikai ismeretek megtanulása, a különféle stratégiák összerakása, és alkalmazása után. Tipikus jelenség, hogy a demó számlás kereskedés során minden jól megy, szépen épül a számla, azonban ahogy valódi pénzre vált az ember, akkor hirtelen, varázsütésre elromlik minden. A pozíció nyitása után az ármozgás nem az általunk elgondolt irányban halad, kistoppolja az ügyletet, a veszteségek egymást követik, és ha végre elindul a nekünk kedvező égtáj felé, akkor a szabályrendszerünk ellenében túl korán zárjuk vagy túl szigorúan menedzseljük az ügyletet, és vagy aprópénzt vagy semmit nem veszünk ki a fáradtságos munka után. Aztán jön az önvád, a frusztráció, a hibát-hibára halmozás és a fegyelmezetlenség, ami aztán további frusztrációt, önmarcangolás gerjeszt, és ezzel be is zárult a kör.

Tipikus jelenség, hogy a demózás alatt minden jól megy, szépen épül a számla, azonban ahogy valódi pénzre vált az ember, akkor hirtelen, varázsütésre elromlik minden.

De mégis mi változik az éles számlánál? Látszólag – külsőleg – semmi, viszont bennünk nagyon is sok, mert valódi pénznél már van tétje a döntéseinknek, és a kereskedés alatt tanúsított viselkedésünknek. Ezért egészen más aspektusból szemlélődünk, és a legtöbb esetben oda az a könnyed és ellenállásoktól mentes hozzáállás, amely a demózás alatt megvolt. Előbújnak az addig rejtőzködő nünükék és a mélyen futó önsorsrontó programok, amelyek aztán mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kerékkötői legyenek a sikernek. A problémák forrásai ezek a mélyen meghúzódó energiák, illetve a ránk és a cselekvéseinkre gyakorolt hatásuk. Mindezek felderítése és elengedése (kioltása) a feladatunk.

A szóban forgó negatív energiák érzelmekben, gondolatokban és cselekvésekben nyilvánulnak meg. Innen már könnyebb megérteni, hogy miért sülnek el balul azok az ügyletek, amelyeket a sürgető érzelmek vagy gondolatok hatására nyitunk. A negatív energiától vezérelt cselekvés hosszabb távon negatív eredményt is hoz; más nem is következhet belőle. A következtetés kézen fekvő: a kereskedésben mellőzzük az érzelem alapú döntéseket. Erre van a szabályrendszerünk, amelynek a megalkotásakor tisztán láttunk, mivel nem voltak jelen az érzelmek.

A problémák forrása a kereskedésben a mélyen meghúzódó energiák, illetve a ránk és a cselekvéseinkre gyakorolt hatásuk.

Gyakorlati megvalósítás

Mivel most a sikert gátló tényezőkről írok, ezért az alábbiakban csak a negatív energiákkal és azok következményeivel foglalkozom.

Ezek az energiák megfoghatatlannak látszanak, és a legkevésbé alkalmasnak arra, hogy dolgozzunk velük. Ezért érdemes felülről kezdeni, és onnan haladni egyre mélyebbre. A legfelső szint a cselekvés. Viszont a cselekvés valamilyen gondolatból következik, a gondolat pedig egy negatív érzés hatására kel életre. Ám a negatív érzés nem más, mint a bennünk lévő negatív mentális vagy pszichés energia. Ezek eredhetnek neveltetésünkből, régi traumákból, hiedelmekből, és korántsem biztos, hogy a hasznunkra vannak az életünk egyéb területein, nemhogy a kereskedésben. Sőt!

Háromlépcsős naplózás

A szóban forgó akadályozó tényezők feloldására három részből álló naplót vezettem, melyet háromlépcsős naplózási technikának neveztem el. Praktikus megfontolásból csak egy füzetet használtam. Az egyik részt az elején kezdtem el vezetni, a másodikat a közepén, a harmadikat pedig a végén. Személy szerint a kézzel írott formátumot vélem a legjobbnak, ugyanis belső munkáról van szó, és a kézzel írás jóval bensőségesebb. Érezhetően más papírra írni, mint billentyűzeten gépelni. Számos tudományos kutatás teszi le a voksot a kézzel írás mellett.

  • 1. A kézírás nagyobb kognitív kihívást követel. Ilyenkor agyunk több területét dolgoztatjuk, mivel egyidőben figyelünk a szöveg tartalmára és a formai kivitelezésre is.

  • 2. A kézzel írott fogalmazáshoz sokkal összetettebb és fókuszáltabb gondolkodás szükséges.

  • 3. Kimutatták, hogy a kézzel írók sokkal kreatívabbak.

  • 4. A kézzel történő írás egyfajta elmélyült, meditatív állapotot hozhat létre, amely lehetőséget ad arra, hogy énünk belső, mélyebb rétegeivel kerüljünk kapcsolatba, és válaszokat kapjunk egyes kérdésekre, és megoldást találjunk a problémáinkra. Nekünk pedig éppen erre van szükségünk!

Első lépcső

Ide azok az események kerülnek, amelyek elkerülhető veszteségek lettek volna. Ilyen például, ha vétünk a szabályrendszerünk ellen vagy figyelmetlenek vagyunk, kapkodunk, könnyelműsködünk stb. A valós példák kedvéért elővettem a régi füzetem, és onnan idézek bejegyzéseket. Ezek csupán kiragadott példák az évekkel korábban írt számos bejegyzésből. Az események rövid leírása mellett leírhatjuk azt is, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlünk az akciónk, továbbá azonosítsuk, hogy milyen érzelmek, gondolatok vagy a kereskedéssel nem összeegyeztethető magatartás késztetett minket a pozíció nyitására vagy nem megnyitására.

Az első lépcső abban van a segítségünkre, hogy vállaljuk a felelősséget a hibáinkért, azonosítsuk azok típusát, és hogy milyen érzelemből vagy hiányosságokból fakadnak. Idézzük elő azokat az érzelmeket (már amennyiben voltak), amelyek a hibázásra késztettek, majd csupán figyeljük meg őket, és engedjük meg nekik, hogy legyenek. Ne tagadjuk le, ne nyomjuk el, és ne tereljük el a figyelmünket róluk, legyenek bármennyire kellemetlenek. Ezzel az egyszerű módszerrel tudjuk egyre gyengíteni őket mindaddig, amíg végül teljesen eltűnnek. Hogy mindez heteket, hónapokat vagy éveket vesz igénybe, az teljesen egyedi. Ez maga az elengedés technikája.

Emellett az ilyen naplózás segít feldolgozni az elkövetett hülyeségeket, és csökkenti a frusztrációt azáltal, hogy beismertük és dokumentáltuk a gyengéket. Javasolt minden hét elején elolvasni a korábbi bejegyzéseket, elősegítve ezzel a mentális átalakulás folyamatát.

Második lépcső

Ide azok az érzelmek és gyengeségek kerülnek, amelyeket az első lépcsőben a hibázások okaiként azonosítottunk. Az első oszlopban szerepelnek a hibák vagy azok okai. A következő oszlopba pedig akkor húzzunk egy strigulát, amikor újra belestünk ugyanabba a csapdába. Hétvégén zárjuk le a strigulás oszlopot, majd kezdhetjük újra a következő hetet. Az első oszlop lefelé bővülhet is, amennyiben megjelenik valami új jelenség, amellyel meg kell birkóznunk.

Érzelem, gyengeség 1. hét 2. hét 3. hét 4. hét 5. hét
Figyelmetlenség ||| || | || |
Fegyelmezetlenség | |
Félelemből nincs nyitás |||| ||| || | |
Félelemből túl agresszív menedzselés || | |
Félelemből túl kicsi lot | || | |

Ezzel a naplózással a felszínen tartjuk a ránk legjellemzőbb hibák ismeretét, illetve azok okait. Tanácsos minden új héten megnézni, hogy miként alakul a helyzet. Ideális esetben hétről-hétre kevesebb strigula fog megjelenni az oszlopokban, és ezzel együtt az eredményeink is javulni fognak. A kezdeti időkben ezt a táblázatot ki is tűztem az íróasztalom elé egy parafatáblára, hogy mindig szem előtt legyenek a rám legjellemzőbb hibák.

Harmadik lépcső

Ebbe a részbe a végkövetkeztetések kerülnek. Itt a szabályrendszerünk csiszolása vagy bővítése történik, az előző két lépcső tapasztalatai, a botlások és az új megfigyelések alapján. Ez a bővítés vonatkozhat technikai szabályokra, mentálisra vagy bármi másra. Az alábbiakban felsorolok néhány példát.

  • 17 óráig minden szép szignált kötök. Pénteken is!

  • Parabolic SAR menedzselésre csak akkor váltok, ha extrémre vált a mozgás.

  • A trend korai szakaszában elengedni a pozíciót, és csak a késeiben célárazni.

  • Közvetlenül USA nyitás előtt, és a nyitást követő percekben nem indítok pozíciót.

  • Amikor kereskedek nincs Skype, telefon vagy email.

  • Nem nyitok kisebb pozíciót az alapból vállalt kockázatnál. Ha így akarnék tenni, akkor inkább elállok az ügylettől.

  • HLI agresszívnél csak akkor lépek be, ha a magasabb trendszinten nincs közvetlen az árfolyam előtt támasz vagy ellenállás.

Ezeket a gyakorlatban megszerzett következtetéseket építsük a kereskedési rendszerünkbe, és minél többször olvassuk el. Hetente minimum egyszer. Mindaddig olvassuk, amíg vérré válik bennünk, és zsigeri szinten belénk épül.

Végszó

Bízom benne, hogy sikerült valamennyire kézzelfoghatóvá tenni, hogy az én olvasatom szerint mit jelent a kereskedés területén a belső munka. Ahogy a cikkem elején is említettem, az itt taglalt metódus csupán egy a végtelen lehetőségek közül. Nem szükséges megérteni minden folyamatot, ami bennünk zajlik, és hogy pontosan miként szűnnek meg az önsorsrontó mechanizmusok. Nem mindent képes az emberi elme felfogni és megérteni. A legfontosabb, hogy a nünükéket ne söpörjük a szőnyeg alá, hanem tartsuk a felszínen jó erős megvilágításban, hogy aztán a maguk ritmusában elpárologjanak. Ezt szolgálja a Háromlépcsős naplózás is.

Sikeres kereskedést kívánok!

További információk a Szörf Kereskedési Tréningről

Tetszett ez a cikk? Oszd meg, hogy másokhoz is eljuthasson!

6 hozzászólás

  1. Rudolf Róbert 2021-08-25 at 10:50 - Reply

    Sziasztok!
    Nekem van egy eretnek gondolatom!
    A gyerekek nevelésében is a leghatékonyabb módszer, ha a dicséreten, pozitív megerősítésen (, jutalmazáson, megkülönböztetett figyelmen, stb…) keresztül befolyásoljuk a fejlődését.
    Nyilván elcsépelt dolog már, de a pozitív, jó tulajdonságoknak kellene energiát, fókuszt adni – így erre állítani rá a tudatalattink figyelmét és a beállítottságunkat. Sokkal motiválóbbnak érzem, ha a jó és jól sikerült dolgokra fókuszálunk, nem pedig a hibáinkra. Nyilván az esti hálaadás “rituálé” sem a nap során elkövetett hibákról, hanem az eredményekről, sikerekről, jótettekről szól. (nem igazán működne, ha az elalvás előtt az aznapi hibázásainkat elevenítenénk fel)
    Kicsit visszatérve a gyerekekre – ha azt tapasztalja, hogy a rosszaságával, hibázásaival éri el a szülei figyelmét, akkor azt fogja csinálni. Gyanítom, hogy ugyanígy működik a felnőtt ember elméje, lelke, tudatalattija is, ha motiválni akarja magát a változásra, illetve a pozitív fejlődésre. A hibázások kiemelése, kihangsúlyozása, rögzítése kézírással – lehet, hogy nem a legjobb, leggyorsabb módszer a fejlődésre.
    Én lehet, hogy csak egy kérdést írnék fel a lap tetejére:
    Mi az, amit ma jól csináltam a tréderi munkám során?
    Vagy: Mi az, amiért – a napi kereskedésemet illetően – a tükörbe nézve megveregethetem a vállamat és örömöt, büszkeséget, hálát érezhetek?
    Mert lehet, hogy így gyorsabban elkopnak a hibák, és gyorsabban erősödnek az erősségek.
    De – hangsúlyozom, hogy ez csak az én véleményem!

    • Horváth Gábor 2021-08-25 at 11:41 - Reply

      Szia Robi!
      Köszönöm, hogy megosztottad másik nézőpontból is a meglátásod. Logikailag meg is állja a helyét, azonban itt a hibák eredőjét nem lehet inaktiválni pozitív megerősítésekkel. Ebben az esetben többet ártana, mint használna. Talán félreérthető, de nem arról van szó, hogy a hibákra való figyelés erősíti őket, hanem arról, hogy úgy szüntessük meg azokat, hogy kiengedjük az őket tápláló negatív energiát. Azt pedig nem lehet máshogy, minthogy beismerjük a hiba tényét, és annak az érzelemnek a forrását. Engedni, hogy elillanjon. Ez nem a táplálásukat jelenti. A pozitív mantrázás jó, de nem a negatív energiákkal szemben, hanem a pozitívak erősítésére. Itt a negatív elengedéséről van szó, és nem a pozitívak erősítéséről. Az két külön fejezet. Ha pozitív megerősítésekkel akarunk negatívat kompenzálni, akkor az történik, hogy a pozitívokkal megpróbáljuk lefolytatni a negatívakat, de azok ettől nem fognak eltűnni, hanem egyre nagyobbra duzzadnak a felszín és az elfolytás alatt. Ettől továbbra is kifejtik a romboló erejüket. Gondolj a régi előltöltős puskákra, amelyeket le kellett folytani ahhoz, hogy robbanás keletkezzen – ami aztán kirepíti a golyót. Ebben a példában a folytás=pozitív megerősítés, negatív energia=puskapor tüze. Szóval, a pozitív mantra önmagában nem fog feloldani egy ősrégi negatív energiát. Próbáld ki a kereskedés területén kívül, hogy mi történik akkor, ha feljön benned bármilyen negatív érzelem (harag, csalódás, sértettség, félelem stb.), és nem eltereled róla a figyelmed – akár úgy, hogy pozitív dologra gondolsz –, nem táplálod azzal, hogy hergeled magad, hanem csak megfigyeled magadban az érzetét anélkül, hogy bármit is tenni akarnál a megváltoztatására. Elfogadod, hogy van. Pár percen belül el fog tűnni, és érzed a megkönnyebbülést. Elfogadás=Elengedés.

  2. Rudolf Róbert 2021-08-25 at 12:01 - Reply

    Köszi!
    Megértettem.

  3. Márkus Zsolt 2021-08-25 at 12:02 - Reply

    Sziasztok!

    Régóta nagy tisztelője vagyok Horváth Gábor tőzsdepszichológiai bejegyzéseinek, bár én nem tőzsdével foglalkozom, hanem roulettel. Nem akarok párhuzamot húzni, a hasonlóság csak annyi, hogy ott sem tudni mi lesz a következő percben. Ez a bizonytalanság kívánja meg a szabályrendszer kialakítását. Nagyon sokat szenvedtem az miatt, hogy nem tudtam betartani a szabályaimat. Nem értettem, hogy miért van az, hogy elhatározok valamit és néhány perc múlva azon kapom magam, hogy pont azt csinálom amit nem akartam. Ez egy idő után erős félelemmeltöltött el attól, hogy nem tudom betartani a szabályaimat. Féltem magamtól. Ez persze stresszt, flusztrációt,okozott, ami nem tette kellemessé a napjaimat. Hónapokig Horváth Gábor” belső munka” című hanganyagát halgattam elalvás elött. Ott van a titok nyitja. És ott volt. A MOST-ban. Echart Tollét régóta tanúlmányozom a jelenlét miatt és had említsek meg egy dolgot hátha segít valakinek.
    A tetteink, gondolataink, érzelmeink a külvilág hatására jönnek létre, egy válaszként az ott tapasztaltak miatt. Azért írtam ilyen sorrendben, mert hihetetlen, de nem első a gondolat, vagy az érzelem hanem a tett. Számos önkéntelen mozdulatunk is van amit észre sem veszünk de a tényleges cselekvő tettek után tudatosodik az elménkben. hogy mit tettem, majd ez kivált mindíg egy érzelmet ami meghatározza a következő tett környezetét és ez így megy körbe körbe. Amikor valaki a tudatosságra vált, akkor beiktat egy feldolgozó időt a tettek, gondolatok, érzelmek közé. Ez a tudatosság szokott elveszni. Visszaszerezni csak FIGYELEMMEL lehet. Tulajdonképpen az emberi tudat nem más mint figyelem. Nem vagyunk mások mint figyelem. Amire figyelünk annak energiát adunk, így az növekszik.
    Irányítani csak úgy lehet, ha figyelünk a figyelmünkre. Ez kicsit skizofrénnek tünhet, de csak így tudunk automatikussan a MOST-ban maradni és ezáltal figyelni.
    Lehet, hogy kicsit kuszára sikeredett az irományom, de a lényeg : FIGYELJÜNK A FIGYELMÜNKRE:

    Üdvözlettel!

    • Horváth Gábor 2021-08-25 at 19:32 - Reply

      Szia Zsolt!
      Így van, ahogy írod, és ez a téma már belső világunk igazi mélységeibe visz. Tudományos kísérletekben is bizonyítást nyert, hogy az elme tudatossága késik, az agyi folyamatokhoz képest. Farkas Attila Márton: Céljainkon túl című könyvében ír több ezzel kapcsolatos kísérletről, miszerint egy német és egy osztrák kutató, H. H. Kornhuber és L. Deecke elektródákat helyeztek el a kísérleti alanyaik fején. Ezek azt mutatták, miként viselkedik az agy, amikor az alany szándékosan behajlítja jobb kézujját, azaz mi történik egy akaratlagos, tudatos mozdulat esetén. Nos, az történt, hogy az agyi elektromos aktivitás 0,8 másodperccel a tényleges mozdulat megkezdése előtt kezdett el növekedni. A kísérlet igazi szenzációja az időkiesés ténye, hogy a tudatosság megjelenése késik, az agyi folyamatokhoz képes. A konklúzió, hogy a tudatosság mindig a tett és a tapasztalat után bukkan csak fel. Mindet megelőzi egy tudattalan folyamat.
      Azt hiszem, hogy nekünk, valószínűségi játékosként (a kereskedés is valószínűségi játék) pont ezekkel a tudattalanul futó folyamatokkal van dolgunk, kiváltképp, ha azok számunkra negatív eredményt okozó cselekvésekre bírnak. Ahogy te is írod, a valódi Tudatosság kulcsfontosságú, és egybeolvad a valódi Figyelemmel, szóval, mintha a kettő ugyanaz lenne. A figyelem tényleg adhat energiát, ám úgy vélem, hogy a figyelemnek is vannak minőségei, és hozzá lehet rendelni pozitív vagy negatív töltést, és ezek szerint erősíthetjük vagy gyengíthetjük a figyelem tárgyát. Azonban, ha figyelem semleges (teljes nyugalom és béke állapota, mondhatni meditatív állapot), akkor képes elcsatornázni és kioltani azt a negatív energiát, ami a problémát okozza. Egyet értek: Figyeljünk a Figyelmünkre! 🙂

      • Márkus Zsolt 2021-08-26 at 13:26 - Reply

        Kedves Gábor!

        Köszönöm válaszod, jó, hogy valakivel lehet ezekről a fontos témákról beszélni. Mint minden építő jellegű párbeszéd során, most is felmerült bennem néhány fontos meglátás. A FIGYELEM maga az ENERGIA. Ezért az energiáért játszuk el a külőmféle hatalmi drámáimkat, ettől az energiától lesz egy visszahúzódó emberből ékesszóló szónok, ha sikerül egy viccet elsütnie egy buliban, stb….
        Szerintem ez az energia őnmagában semleges.Viszont az életünkre kifejtett hatása attól függ, hogy milyen szemüvegen keresztül figyeljük a világot. Ez a szemüveg pedig az ELME. Az elmében felmerülő negatív gondolaton keresztül figyelünk a világra, akkor minden rossz. Ha pozitív, örömteli, gondolatokon keresztül figyeljük a történéseket, akkor tele vagyunk önbizalommal, nagyszerű tervekkel, életkedvel.
        Ahogy TE is említetted a MOST-ban nincsenek gondolatok. A mostban ez az energia közvetlenűl áramlik figyelmünk tárgya felé semleges módon. Ezért van az, hogy ha mindenféle elvárás nélkül figyeljük a játékot akkor (és ez velem már számtalanszor előfordult) ” súg a piac” ( ismerős?) . Olyan összefüggéseket láttat meg velünk ez az energia, olyan eredményeket érünk el, amit akaratlagos erőfeszítéssel el sem tudunk képzelni. Nem véletlenül van a meditációnak gyógyító hatása, mivel ott is a mostban vagyunk. Tehát a semleges figyelem (elvárások előfeltételezések nélküli) elérése egy nagyon fontos lépcső a mi munkánkban.
        Köszönöm a lehetőséget a hozzászóláshoz.
        Üdvözlettel: Zsolt

A szerzőről: Horváth Gábor

Horváth Gábor vagyok, a Trader Klub társalapítója és szerkesztője. 2006-ban kezdtem a tőzsdei kereskedést, 2010-től a kereskedés a fő tevékenységem. Számomra ez nem munka, hanem hivatás. Szeretem azt, amit csinálok. Ez a szerelem hozta magával, hogy elkezdtem átadni az ismereteim és a tapasztalataim azoknak, akik szintén elhivatottságot éreznek a szakma iránt.