A piacnak mindig igaza van

Általában akkor írok új cikket, amikor érzek egy konkrét impulzust, hogy az adott témában megszólaljak. Leginkább tőzsdepszichológia kapcsán szoktam bejelentkezni, ám azzal is tisztában vagyok, hogy a tőzsde, illetve forex stratégiák népszerűbb témák. Azonban ebben a kérdésben már elvégeztem a házi feladatot. Az oldalunkon számos bejegyzés olvasható technikai témában, emellett vannak letölthető PDF-ek, aki pedig konkrét stratégiát vagy kereskedési rendszert keres, számára alternatívák lehetnek a Szörf Mini Stratégia vagy a Szörf Kereskedési Rendszer oktatóanyagok. Viszont tapasztalatom szerint a technikai alapismeretek elsajátítása és egy kereskedési szisztéma lefektetése után még koránt sincs vége a tanulásnak. Sőt! Az előbbiek gyakorlatban való alkalmazása fog szembesíteni önmagunkkal, és kikényszeríteni a belső munkát – már amennyiben valóban igényeljük a sikert. Ám aki ilyen erőfeszítés nélkül nyitotta meg a piacon a pénzcsapot, neki annyit mondhatok, hogy szerencsés alkat, és örüljön neki, mert ilyen is van.

A fundamentális elemzés során a befektetők, illetve a kereskedők az adott cég vagy ágazat alapjait, azaz fundamentumait vizsgálják, hogy meghatározzák azok értékét. Ezzel szemben a technikai elemzés olyan megközelítés, ahol magukat az ármozgásokat és azok mintázatait vizsgáljuk annak érdekében, hogy meghatározzuk a jelen pillanat irányát. Mindeközben szem előtt tartva, hogy a piaci előnyünk az, hogy a nagyobb valószínűségek felé törekszünk, és észben tartjuk, hogy legyen bármilyen jó az elemzésünk, a következő pillanatban akár borulhat az egész. A belső békénk érdekében azt is érdemes elkönyvelni, hogy a kereskedésben mindenki csak találgat, és senki nem tudhatja biztosan, hogy mi fog történni. Aki mégis úgy érzi, hogy tudja, ő valószínűleg még nem értette meg a kereskedés egyik alapvetését, miszerint a tőzsdén bármi megtörténhet.

Az egzakt ágazatok jórészt kizárják, hogy a  vizsgált jelenségek megismerésében és magyarázásában bármilyen önkényesség érvényesüljön. Például a matematika, fizika vagy a kémia jellegzetesen bizonyítható tételeken nyugvó egzakt tudományok. Vajon a kereskedés beilleszthető az egzakt fogalmi keretei közé?

Ha leszámítjuk a szerencsejátékosokat és kalandorokat (akik a tőzsde területére sodródtak), azt találjuk, hogy a kezdő és haladó résztvevők döntő hányada olyan módszert, illetve stratégiát keres vagy igyekszik kidolgozni, amely teljesen kizárja a szubjektumot és az egyéni mérlegelést. További elvárás, hogy magas is legyen a szisztéma találati aránya. Kereskedői pályafutásom első szakaszában én is ilyen rendszerről álmodtam, hogy mindig objektíven meghatározhassam a be- és kilépési pontokat, kizárva a mérlegelést és szubjektivitást. Az ilyen rendszereket nevezem statikusnak, amelyek tulajdonságukból adódóan viszonylag könnyen programozhatók.  Akkoriban ezzel meg is érkeztem a robotokkal történő kereskedés területére. A múltban sok saját fejlesztésű és vásárolt robottal is kísérleteztem. Viszont, ha sikerült elkapni valamelyikkel a piac lüktetését, a vége minden esetben az lett, hogy egy idő után nem működött tovább az adott stratégia. A kiöregedések okát éppen a statikusságban véltem felfedezni, azaz a rendszer rugalmatlanságában. Ma már látom, hogy nem történhetett máshogy, mivel a piac nem statikus, hanem folyamatosan változó. Ha olyan a robotunk vagy a kézi rendszerünk, hogy az aktuális piaci mozgásokhoz, illetve változásokhoz hangolható, és el is végezzük ezt a munkát (pl. újra-optimalizálással), akár hosszabb távon is eredményesek lehetünk vele. Azonban ebben az esetben már nem beszélhetünk statikus avagy egzakt rendszerről, mivel állandó változtatást igényel. Végül is ugyanúgy ki kell ismerni az uralkodó piaci hangulatot, mint egy rugalmas kereskedési rendszerrel, és aszerint hangolni a szisztémát.

Alapesetben a fizika és a matematika törvényei nem változnak. Minden újabb napon jó eséllyel számíthatunk a gravitációra, és hogy 6×6 mindig 36 lesz. Ezekre biztosan lehet alapozni. Azonban a tőzsdén korántsem ilyen mértékűek a valószínűségek. Például egy ismerős mintázat feltűnése egyáltalán nem biztos, hogy úgy folytatódik, ahogy azt korábban és a legtöbb esetben megfigyeltük, továbbá az ármozgások múltbeli statisztikái sem garantálhatják, hogy sikerül általuk a jövőre vonatkozó helytálló következtetéseket levonni. Mindebből következik, hogy a kereskedés nem egzakt terület, és aki a tőzsdén mégis egzakt megoldást keres, ő valószínűleg csalódni fog.

A fentiek ellenére mégis azt vallom, hogy minél objektívebb egy kereskedési szisztéma, annál jobb. Számokban nehéz pontosan kifejezni, de meglátásom szerint a rendszerünk legalább 80%-ban legyen statikus, és körülbelül 20% képezze a mérlegelést és a rutint. Ez nem azt jelenti, hogy 20%-ban megszeghetjük a szabályainkat, hanem leginkább azt, hogy bizonyos esetekben elállhatunk a pozíció felvételétől – annak ellenére, hogy a stratégiánk és a szignálunk engedné –, vagy a menedzselés során hozunk a piaci hangulatváltozásnak megfelelő rugalmas döntést.

Sokan választják a kereskedéshez a technikai elemzést. Én is erre a területre specializálódtam, mivel meggyőződésem, hogy ez a módszer alkalmas a pénzkeresésre. A legtöbb indikátor különféle matematikai számításokból származtatja az értékeit, így a jelzéseit is. Az előbbiekben említett statikus rendszerek is leginkább indikátorokra hagyatkoznak a belépési jelzések és a menedzselés tekintetében. Az indikátorok hasznos eszközök lehetnek, ha jól használjuk őket, viszont ne becsüljük túl a jelentőségüket. Sokféle módon támogathatják a kereskedést, azonban nem tanácsos a döntéseinkben csak rájuk hagyatkozni, és inkább megerősítésként használjuk őket. Vajon matematikai alapon ki lehet számítani és előre jelezni a piac hangulatát? Hogy a tömeg miként ítéli meg a következő pillanatban egy termék értékét, és hogyan reagál egy-egy hírre vagy eseményre? Talán igen, de az már olyan magas szintű matematika lenne, ahová egyelőre az emberi elmének nincs bejárása.

Nézzük meg jobban, hogy a technikai elemzéssel valójában mit vizsgálunk? Keressük és beazonosítjuk a grafikonokon a különféle szerkezeteket, alakzatokat,  figyeljük a támasz-ellenállás szinteket, ahonnan kitörhet vagy fordulhat az ármozgás. Mérjük az árfolyam sebességét, a forgalmat stb., és még hosszan sorolhatnám. Tulajdonképpen nem csinálunk mást, minthogy próbáljuk kitalálni a tömeg és az okos pénzeket mozgatók hangulatát, hogy éppen mit gondolnak az adott termékkel kapcsolatban az aktív piaci szereplők. Továbbá azt, hogy vajon milyen mértékben és arányban, milyen elvárásokkal várakozhatnak további résztvevők ugrásra készen. Optimisták, pesszimisták, félnek, bizonytalanok vagy esetleg kivárnak? Voltaképp a csártok hullámai mindig az aktuális kollektív piaci hangulatot tükrözik, és technikai elemzőként ezt a hangulatot próbáljuk kitalálni, majd aszerint felvenni (vagy nem felvenni) a pozíciót. Gyakorlatilag a tömeg lélektanát vizsgáljuk és elemezzük. Bennem csak évek után tudatosult igazán, hogy a technikai elemzés nem más, mint a tömegpszichológia elemzése.

Tapasztalati úton alakult ki az a teóriám, miszerint egy adott szisztéma szabályainak fegyelmezett betartása és végrehajtása arra elég, hogy megóvja vagy csak megcsípje a tőkét, esetleg egy kis hasznot hozzon. Viszont a valódi profitért a 20% szubjektív, mérlegelési zóna felel. De ne becsüljük alá a 80%-os objektív, egzakt zónát se! Az mindennek az alapja, és nélküle nem működhet a mérlegelési zóna, ami megkülönbözteti egymástól a kereskedőket és az eredményeiket.

Ha van két kereskedő, akik ugyanazzal a stratégiával és szabályrendszerrel fegyelmezetten kereskednek, sok ügyletük egyezni fog, de lesznek olyanok, amelyek eltérőek lesznek, és szinte bizonyos, hogy hónap végén két különböző eredmény alakul ki. A különbség nagy is lehet, akár úgy, hogy az egyik veszteséggel, ellenben a másik nyereséggel zár. Mi okozza mindezt? Hol dől el, hogy ki lesz vesztő és ki a nyerő? A válasz belül keresendő. Hogy kinél mi dolgozik a tudattalanban, és hogy az egyén gyakran rejtett meggyőződése hogyan nyilvánul meg a mérlegelési zónán keresztül.

Más kereskedők eredményeivel való összehasonlítás nemhogy értelmetlen, hanem egyenesen káros. Még akkor is más eredmények születnek, ha ugyanazzal a szisztémával dolgoznak. A kereskedés nem versenysport! Sokkal inkább közelít a művészetekhez, ahol az alkotó a belső világát és látásmódját jeleníti meg valamilyen formában. Például Rembrandtot nem lehet összehasonlítani Picassóval azt állítva, hogy egyik vagy másik volt a jobb festő. A két művész más egyéniség, más stílus, más korban. Kétséges, hogy egy valódi művész máshoz akarna hasonlítani, és csak amiatt kevésbé tehetségesnek kellene éreznie magát, mert a másik festőművész képei magasabb áron kelnek el.

A legjobb, amit tehetünk, hogy magunkra összpontosítunk. A saját belső világunkra figyeljünk, és – amennyiben szükséges – dolgozzunk rajta. Ha folyton kifelé pillantunk, nem jó helyen van a fókusz; és akkor ki fog helyettünk foglalkozni a belsővel? Ahogy a festő belső világa a vásznon mutatja meg magát, úgy kereskedőé a profitgörbét rajzolja.

Nem vagyunk egyformák. Például hogyan hasonlíthatnánk össze egy óvatos, kockázatkerülő trader eredményeit egy több ügyletet és nagyobb kockázatot vállaló kereskedőjével? Tegyük fel, hogy az óvatos trader látva a másik eredményét, magára erőlteti az agresszívebb stílust. Szinte bizonyos, hogy ezután gyengébben teljesítene, sőt, talán veszteségbe fordulna. Ennek az oka, hogy az új módszer nem illeszkedik a saját lelki alkatához, és megbontotta magában a harmóniát. Az óvatos tradernek csak akkor lesznek jók az eredményei, ha a saját habitusa szerint dolgozik. Talán kevesebbet fog keresni, mint az agresszívebb, de a kevesebb profit jóval több, mint a veszteség. Ez csak egyetlen szélsőséges példa annak érzékeltetésére, hogy mindenkinek a maga nemében kell jónak lenni, és nem a máséban. A saját eredményeiddel legyél elfoglalva, és ne máséval!

Ha azt tapasztalod, hogy a felkészültséged, tudásod és a stratégiád szabályainak fegyelmezett betartása és alkalmazása ellenére sem jók az eredményeid, akkor elérkezett az ideje, hogy magadba nézz. Leginkább az a jellemző, hogy az emberek kerülik ezt a témát, és a külső okokban keresik a sikertelenségük okát. Nem jó a piac, nem jó a bróker, nem jó a stratégia, más módszer kell, többet kell tanulni stb. Persze ezek is lehetnek okai a bukdácsolásnak, azonban ha újra és újra ezeket a köröket futja valaki, és mégsem történik változás, akkor őrültség lenne tizedszer is azt feltételezni, hogy egy újabb szisztéma vagy módszer majd meghozza a sikert. Lehet ezt csinálni akár egy életen át, de ha mégis elunná az ember, akkor tanácsos nem kívül, hanem belül keresni a probléma gyökerét. Amíg az önszabotázsért felelős programok és elakadások nincsenek felderítve és feloldva, addig ugyanazokat a köröket fogjuk futni. A felelősek a legkülönfélébb negatív és romboló hitek és meggyőződések. Ezek folyamatosan hatnak ránk és az életünkre, még akkor is, ha tudatosan nem is vagyunk tisztában velük. Az önsorsrontó hiedelmek kialakulhattak valamilyen kellemetlen esemény hatására, vagy csak egyszerűen elhittük valakinek, és a magunkévá tettük, mint negatív meggyőződést. A kereskedés azért is különleges terület, mert a piac kíméletlenül az arcunkba vágja, ha negatív programokat futtatunk, legalábbis ami a pénzhez és a sikerhez való viszonyunkat és az önértékelésünket illeti. Viszont a jó hír az, hogy ha elvégezzük a belső munkát, akkor nemcsak a kereskedésben fognak változni az eredményeink, hanem az élet minden területén. Felsorolok néhány negatív hiedelmet.

Utóbbi érdekessége, hogy természetesen a pénz önmagában nem okoz boldogságot, így igazságot is hordoz ez az állítás. Azonban a tudattalanunk nem bonyolítja túl. A legtöbbünkben megvan a boldogság utáni vágy, és ha elhisszük, hogy a pénz nem boldogít, ez a hit konfliktusba kerülhet a boldogság utáni vágyunkkal. A tudattalanunk számára ez olyan értelmezést is nyerhet, hogy egyik dolog kizárja a másikat, és ha a boldogság utáni vágy az erősebb, akkor el fogja utasítani a pénzt.

A fentiekben szó volt róla, hogy a technikai elemzés nem más, mint a kollektív pszichológiának az értelmezése és megfejtése. Ha ez így van, akkor a belső, egyéni pszichológiával is foglalkoznunk kell, mert hogyan érthetnénk meg a külső tömeg lélektanát, ha a magunkéval sem vagyunk tisztában. Az érzelmeink rángatásának engedelmeskedve csapódunk faltól-falig, és nem értjük, hogy mi miért történik. A siker érdekeben önvizsgálatot kell tartani, hogy milyen negatív tévhiteket működtetünk, amelyek nemcsak a kereskedésünk, hanem az életünk fontos mozgatórugói is lehetnek.

Az önismeret a pszichológiában gyakran használt kifejezés. Fejleszthető képesség. Az ókortól kezdve nagy hagyománya van; filozófusok, pszichológusok, szociológusok és gazdasági szakemberek egyaránt felhívják a figyelmet az önismereti munka fontosságára. Az önismereti munkában megismerjük saját személyiségünk összetevőit, határait és lehetőségeit, betekintést nyerhetünk reakcióink és viselkedésünk mozgatórugóiba, hátterébe és motívumrendszerébe. Ide tartoznak az önszabotáló hiedelmeink is.

Önmagunk megismerésében számos technika és tradíció is a segítségünkre lehet. Milyen módszert vagy utat válasszunk? Mindenki olyat, amiben hinni és amivel  azonosulni tud. Valaki a pszichoanalízisben és a terápiában hisz, ez történhet egyedül vagy szakember segítségével. Sokak számára olyan spirituális technika lehet a megoldás, amely konkrétan az önmegismerésre, önfegyelemre és az elme elcsendesítésére irányul. Ilyen például a rendszeres meditáció.

Hiába hajtogatja valaki például azt, hogy sikeres és eredményes vagyok, ha valójában nem hiszi el. Amennyiben a tudattalanjában az ellenkező meggyőződés dolgozik, az szabotálni fogja a felszínes pozitív mantrát. Először fel kell deríteni az akadályozó hitet, annak gyökerét, és megérteni, hogy ránk nézve káros, és minden bizonnyal alaptalan. Könnyen lehet, hogy nem is a saját tapasztalatunk vagy traumánk által hoztuk létre, hanem elhittük valaki másnak vagy a médiának. De ez mindegy is. A lényeg, hogy nem szolgál minket. Sőt! Ha megtaláltad magadban a negatív állítást, és a hozzá tartozó történetet – amikor elhitted –, akkor írd le! Vizsgáld meg alaposan, és sorakoztass vele szemben ellenpéldákat! Ezeket is írd le! Bizonyos, hogy sokkal több olyat fogsz találni, amelyek megcáfolják a negatív meggyőződést. Ezek után láthatod, hogy nem áll meg önállóan a lábán, legfeljebb akkor, ha te energiát adsz neki, és elhiszed. Ha felfedezted, és a megértés által semlegesítetted a szabotáló tévhitet, akkor az utána keletkező vákuumot már kitöltheted pozitív állítással és megerősítéssel, amelyet ha valóban elhiszel, onnantól az fog működni, és az életedre hatni. Természetesen a kereskedés terén is.

Az egóról nem úgy vélekedem, mint egy önző entitásról, aki – vagy ami – a fejünkben önálló életet él, és ott tart be nekünk, ahol csak tud. Úgy gondolok rá, mint egy intelligens és bonyolult mentális konstrukcióra, amelyet születésünktől fogva építünk. Éppen úgy hozzám tartozik, mint a kezem vagy a lábam, azonban nem az anyagi síkon, hanem a mentális térben. Az ego értünk van, és nem az ellenségünk. A probléma akkor van, amikor egészségtelenül túlműködik, és ebből kifolyólag torzul, továbbá vele kezdjük azonosítani önmagunkat. De nem a kezem, nem a lábam, nem a fülem vagy az egóm vagyok. Ezeknél jóval több! Többek között az ego részei azok a negatív hiedelmek és meggyőződések is, amelyek számos területen szabotálhatják az életünket (például a kereskedésben), és a sikerünk érdekében ezeket kell lebontani és áthuzalozni. Az ego fontos részünk, és alapvetően közel sem gonosz vagy ilyesmi (az más lapra tartozik, hogy akár azzá is válhat). Nélküle nem tudnánk életben maradni, hiszen az életben maradáshoz szükség van bizonyos mértékű önérvényesítésre. Önző módon táplálékot, ruhát és szállást kell szereznünk, vagy éppen érvényesíteni egy grizzly medvével szemben azt az óhajunkat, hogy ne tépjen szét. Ilyen és még sok más önös, bár jogos kívánalmakat szolgál az ego. Biztosan ismerős a mondás, miszerint „az ego jó szolga, de rossz úr.”

Vannak olyan típusú „„belső munkák””, amelyektől óvnám azt kereskedőt, aki elindulna a belső fejlődés útján. Ezek a motivációs tréningek (ego tréningek) és gyakorlatok. Nem vitatom, hogy az élet számos területén működnek ezek a technikák (átmenetileg), azonban a kereskedésben éppen ellenkezőleg hatnak. Munkahelyen, üzleti szférában akár sikert is arathatunk a felduzzasztott egóval, ahol érvényesülni lehet a környezet manipulációja és mások háttérbe szorítása által. Azonban az árfolyam meg se rezzen, ha valakinek határozott és erőteljes a fellépése a monitor előtt. Az ima, a mézes-mázas vagy dühös szavak, lelki terror mind, mind hatástalan, akár fejen is állhatunk, a piacot akkor sem fogja érdekelni, hogy mit akarunk. Az ego mindig akar valamit, és arra törekszik, hogy érvényt szerezzen az akaratának. Az egóvezérelt piaci résztvevő csak a saját elképzelésével van elfoglalva, hogy az árfolyamnak szerinte merre kellene mennie. Ebből kifolyólag nem fogja meglátni, hogy mi az, ami valójában történik. A kereskedésben az alázat azt jelenti, hogy a trader nem a saját elgondolását igyekszik ráerőltetni a piacra – mert az lehetetlen –, hanem a piac szándékát próbálja kifürkészni, és azt követni.

Online kereskedőként nekünk nem az egónkat kell felgyúrni, hanem éppen ellenkezőleg, azt áttetszővé tenni. Az „akarom, megérdemlem, jár nekem” erőszakos mantrák a kereskedésben nem hatnak, illetve igen, csak éppen ellenkezőleg. A piac meg fogja mutatni, hogy befektetett energia, tudás, alázat, nyugalom, könnyedség és rugalmasság nélkül mi az, ami jár. Ez garantált. A kereskedés komoly kihívásokat és akadályokat támaszt azok számára, akik megszokták, hogy irányítják vagy manipulálják a környezetüket, illetve érvényesíteni tudják mások fölött a maguk igazát. A tőzsdéken ezzel az attitűddel az a bökkenő, hogy végül mindig a piacnak van igaza.