Dow elmélet

A Dow-elmélet Charles H. Dow által kidolgozott teória. Õ alkotta meg az első tőzsdeindexet, amely azóta az ő nevét is viseli: Dow Jones Industrial Average. Dow az elméletet az általa társalapított Wall Street Journalban megjelent vezércikkek sorozatában fejtette ki. Charles Dow 1902-ben halt meg, és halála miatt soha nem tette közzé a teljes piacelméletét, de számos követője és munkatársa publikált olyan műveket, amelyek kibővítették a vezércikkeket.

Dow úgy vélte, hogy a részvénypiac egésze a gazdaságon belüli általános üzleti feltételek megbízható mérőszáma, és hogy a teljes piac elemzésével pontosan fel lehet mérni ezeket a feltételeket, és azonosítani lehet a jelentős piaci trendek irányát, valamint az egyes részvények valószínű irányát.

Az elmélet egyes aspektusai mára elvesztették jelentőségüket – például a közlekedési ágazat és a vasutak hangsúlyozása –, azonban Dow megközelítése mégis a modern technikai elemzés és az Elliott hullámelmélet alapját is képezi. A Dow elmélet összesen hat alapelvet tartalmaz, amelyek a tőzsdei árfolyamok elemzésének alapvető szempontjait foglalják magukba. Ezek az alapelvek a következők:

Az árfolyammozgások magukban hordozzák a kereslet és kínálat változásait, a gazdasági tényezők hatásait, valamint a befektetők pszichológiai reakcióit. Az ármozgások tükrözik a befektetők várakozásait, véleményeit és döntéseit. Azaz a piac minden közismert információt beáraz, tehát a technikai elemzőnek nem szükséges figyelni minden egyes hírre vagy eseményre, mivel azok már beépültek az árba. Így a technikai alapon kereskedőnek csak a chartokra kell figyelnie a trendek azonosításához.

Már a 19. században megfigyelték, hogy a piaci árfolyamok hullámokban mozognak. Ezek a hullámok hosszabb távon egy meghatározott irányba haladnak. Ez az irány a trend, amely hosszú távon emelkedő és csökkenő is lehet.

A Dow elmélet szerint a piacok tendenciája, hogy egy bizonyos időszakban az árak hajlamosak azonos irányban mozogni, és jó eséllyel mindaddig tartják az irányt, amíg nem jelennek meg jelentős jelek arra vonatkozóan, hogy fordul a trend, és ez a kereskedők számára lehetőséget nyújthat. Ha az elemzők azonosítanak egy trendet, akkor azzal a feltételezéssel dolgoznak, hogy az folytatódni fog. A piac irányváltozását a csúcsok és mélypontok alakulása, valamint a trendvonalak és áttörések segítségével lehet azonosítani.

A Dow elmélet szerint a trendeket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk. Az alábbi trendek egyszerre vannak jelen a piacokon.

A technikai elemzők az ármozgások hullámai alapján próbálják meghatározni a trendek irányát. Akkor beszélnek emelkedő, bullish trendről, amikor az árfolyam folyamatosan magasabb völgyeket és csúcsokat alakít ki. Csökkenő, bearish trendet pedig akkor definiálnak, ha az árak folyamatosan alacsonyabb csúcsokat és alacsonyabb aljakat hoznak létre. Az oldalazó trend pedig akkor áll fenn, ha az ármozgás egy sávon belül oldalirányú mozgást végez.

Dow megfigyelte, hogy az elsődleges trendnek három szakasza van.

Még nehéz felismerni, mivel könnyen előfordulhat, hogy még csak az elsődleges bearish trend egyik szekunder szakasza épül. Ebben a fázisban azok a profi befektetők és kereskedők kezdenek pozíciókat építeni – még mielőtt a széles nyilvánosság észrevenné  –, akik gazdasági fellendülésre és hosszú távú növekedésre számítanak. Ebben a szakaszban jóval kockázatosabb a vásárlás, mivel a trendfordulat még nem kapott megerősítést, viszont ha beválik az elképzelés, akkor a korán érkezők jelentős profitra tehetnek szert.

Ebben a fázisban már pozitív hírek érkeznek a piacról, és itt már bullish trendről beszél mindenki. Mivel a nyilvánosság is felfigyel az emelkedő árakra, ebben a szakaszban lépnek a legtöbben piacra, és ebből következően az árak tovább növekednek.

Ebben a szakaszban továbbra is jó hírek érkeznek, és a gazdaság is kiválóan teljesít. A széles nyilvánosság még mindig vásárol, és nem is sejtik, hogy a bullish trend a végéhez közeledik. Ők vásárolják meg azokat a long pozíciókat, amelyektől a profi befektetők elkezdenek megszabadulni, és ellentétes irányt vesznek fel a trendfordulóra számítva. Végül elfogynak a vásárlók, és ezzel az üzemanyag is, amely felfelé hajthatná az árfolyamot, majd elindul mélyrepülés.

Dow létrehozott két indexet is. Az egyik a Dow Jones Industrial Average (DJIA), a másik pedig a Dow Jones Transportation index (DJTA). Előbbi az USA harminc legfontosabb vállalatának tőzsdei állapotát mutatja, az utóbbi a szállítmányozási cégek árfolyammozgását követi.

Dow úgy vélekedett, hogy az ipari termelés és a szállítás, azaz a vasúti közlekedés teljesítménye hatással van egymásra. Ha az ipari termelés nő, a szállítás javul, vagy ha a vasúti közlekedés erősödik, akkor az pozitív hatással van a DJIA indexre is.

Dow szerint a trendfordulók meghatározása fontos a kereskedési döntések meghozatalához, hogy a kereskedő vagy a befektető időben reagáljon a piaci változásokra. Azonban a trendfordulók pontos meghatározása nem mindig egyszerű, és általában több jelre és megerősítésre van szükség a döntés meghozásához. Az elmélete szerint, ha a Dow Jones index trendfordulós jeleket mutat, akkor mindez abban az esetben nyer megerősítést, ha a szállítmányozási cégeket tömörítő Transportation index is hasonlóan viselkedik. Ezért tanácsos a kereskedés területén több vezető index mozgását is követni. Tehát ahhoz, hogy egy trend létrejöjjön, az indexeknek vagy piaci átlagoknak meg kell erősíteniük egymást. Ez azt jelenti, hogy az egyik indexen megjelenő jelzéseknek meg kell egyezniük a másik indexen megjelenő jelzésekkel. Ha az egyik index, például a Dow Jones Industrial Average új elsődleges emelkedő trendet mutat, de a másik index továbbra is elsődleges csökkenő trendben van, akkor még korai lenne azt feltételezni, hogy új trend kezdődött.

Charles Dow kizárólag a záró árfolyamokra támaszkodott, és nem foglalkozott az index napközbeni mozgásaival.

A tőzsdei kereskedésben nagy jelentősége van az árfolyamemelkedéshez tartozó forgalomnak is. Dow szerint a kereskedési volumen (egy adott időszak alatt lebonyolított tranzakciók száma és mérete) erősítheti vagy gyengítheti a trendet. A nagy volumen a trend folytatódását jelzi, míg a kis volumen, vagy a csökkenő volumen gyengülést vagy fordulatot jelezhet.  Ugyanis a részvények árfolyamában az erős és tartós emelkedés kevésbé valószínű alacsony forgalom mellett. Egy részvény árfolyamának az emelkedéshez az is kell, hogy újabb vásárlók érkezzenek, és így folyamatosan áramoljon a pénz az adott termék piacára. Például egy bikapiacon a vételi forgalomnak növekednie kell, amikor az árfolyam emelkedik, és csökkennie a korrekciók során, mivel a kereskedők még mindig hisznek az emelkedő trendben. Ha viszont az eladási forgalom megemelkedik egy visszahúzódás során, akkor az akár az emelkedő trend végét is jelezheti. Továbbá, ha az adott termék árfolyama csökkenő forgalom mellett mégis új csúcsra tör, akkor már valószínűsíthető, hogy nem lesz további emelkedés, és vagy korrekció vagy trendfordulat következhet.

A trendben kialakuló korrekció gyakran összetéveszthető a fordulattal. Dow elmélete szerint a trend mindaddig érvényben marad, amíg egyértelmű jele nem lesz annak, hogy a trend megfordult. Tehát a hatodik pont arra mutat rá, hogy ne próbáljuk mindaddig megjósolni a fordulatot – és a piaccal szembe menni –, amíg valóban irányt nem váltott az ármozgás.

Az emelkedő trendben az árfolyam egyre magasabb völgyeket és csúcsokat alakít ki, míg a csökkenő trendben a csúcsok és a mélypontok egyre lejjebb kerülnek. A Dow-elmélet alapján kereskedők az elsődleges trend irányban nyitnak pozíciót, ezért számukra fontos felismerni a fordulatra utaló jelzéseket. A trendfordulók azonosítására a technikai elemzés eszköztárából a csúcsok és völgyek elemzés hívható segítségül.

Egy emelkedő trend során akkor valószínűsíthető a fordulat, ha az index hosszú időn keresztül már nem képes magasabb csúcsokat és magasabb mélypontokat elérni; ehelyett egyre alacsonyabb csúcsokat és mélypontokat hoz létre.

A lefelé irányuló elsődleges trend fordulása akkor valószínűsíthető, amikor a piac már nem hoz létre egyre alacsonyabb csúcsokat és völgyeket. A csökkenő tendenciájú piacon az egymást követő magasabb csúcsok és magasabb mélypontok egy lehetséges felfelé irányuló trendbe való átmenetet jelezhet.

A Dow-elmélet megpróbálja azonosítani a piac elsődleges trendjét, amely három fő szakaszból tevődik össze. Az elmélet feltételezi, hogy a piac már minden lehetséges tényezőt ismer, és az árak az aktuális információkat tükrözik. Ez azt jelenti, hogy nem szükséges tovább vizsgálni, hogy az eszközök miért úgy vannak árazva, ahogyan vannak. Az ármozgások és a volumen alapján kell cselekedni, és a trendfordulók esetében a jelektől és a megerősítéstől kell függeni.