A fejlődés útja

Ebben a cikkben arról a fázisról írok, amikor már a kereskedőjelölt kezében van minden szükséges eszköz és ismeret ahhoz, hogy elinduljon a kereskedővé válás útján. Ez a szakasz a gyakorlás.

A korábbiakban szó volt arról, hogy a stratégia nem végállomás, hanem kezdet. Nagy csalódástól kímélhetjük meg magunkat, ha tisztában vagyunk azzal, hogy amikor az iskolapadból kikerülünk, és belevetjük magunkat a kereskedésbe, nem fog azonnal megoldódni minden nehézségünk, és nem arra vár a piac, hogy onthassa a számlánkra a pénzt. Persze könnyen előfordulhat, hogy a kezdők szerencséjével rögtön nyerő szériába futunk, de ilyen esetben óvatosságra hívnám fel a figyelmet, mert a szerencse és a beérett tudás nem ugyanaz. Természetesen a profizmust is megtámogatja olykor a szerencse, de hosszútávon a mázli faktor nem lesz elegendő. Ebben a helyzetben könnyen elillanhat a realitás érzék, és megrészegülve a túlzott önhittség és magabiztosság csapdájába eshetünk. Azonban a kijózanodás garantált – ez csak idő kérdése –, de sajnos a másnapossággal együtt. A piac pillanatok alatt képes megmutatni a másik, nem mosolygós oldalát.

A fejlődés és az érdemi munka azt követően indulhat, hogy elsajátítottuk a szükséges alapismereteket – lehetőleg hézagmentesen. Továbbá tisztába kerültünk a kockázat és pénzkezelés fogalmaival, felkészültünk az előttünk álló pszichés akadályok elgördítésére, elfogadtuk, hogy kockázatos tevékenységgel van dolgunk, elsajátítottunk egy piaci látás- és gondolkodásmódot, és nem utolsósorban a birtokunkban vannak a stratégiáink. Ha ezek megvannak, akkor hozzáfoghatunk a gyakorlati kiképzésnek.

Az új szisztéma bevezetésekor – azaz a gyakorlás megkezdésénél – azt szoktam javasolni, hogy az első évben ne a profit lebegjen a gyakorló szeme előtt, és jobb, ha nem is gondol rá. Ez durván hangzik, de nem azt jelenti, hogy ne lehetne profitot elérni egy éven belül, hanem azt, hogy először a legfontosabb feladat a tőke megóvása – ezt a kezdők esetében még inkább hangsúlyozom. Itt a gyakorló időszakról van szó, ha úgy tetszik edzésről, elmélyülésről, a részletek kidolgozásáról, a hibák korrigálásáról, vesztő és nyerő szakaszok megtapasztalásáról, mentális munkáról, és még szó nincs a bajnokság megnyeréséről. Lehet ezt felkészülési időszaknak is nevezni, ahol egymást követik az edzőmérkőzések. Össze kell barátkoznunk a stratégiánkkal, bensőséges kapcsolatba kerülni vele, megismerni a gyengéit, erősségeit, és ami a legfontosabb, hogy általa felfedni a mi gyengéinket és erősségeinket. Kiemelem a felfedést, és a hibák felszínen tartását, mert csak akkor tudunk dolgozni a gyengeségeken, ha tisztában vagyunk velük, tudomást veszünk róluk, és foglalkozunk velük. Ez már a mentális munka része.

Csak akkor tudunk fényt deríteni a mentális és pszichés gátakra, ha egy szabályrendszer keretein belül gondolkodunk és tevékenykedünk. Figyelni kell a hajlamosságot a hibákra, hibázásra – itt rendkívül széles és egyedi a skála. A hibák akkor ütköznek ki, amikor vétünk a szabályrendszerünk ellen, megszegjük azt, vagy olyan új elemet viszünk a döntéseinkbe, amely nem leellenőrzött és eseti, azaz nem része a rendszerünknek. Ilyen lehet az is, ha másokra hallgatunk; például olvasunk egy elemzést a dollárral kapcsolatban, és a szerző véleménye befolyásol bennünket a saját látásmódunk szerinti elemzésben. Ha külső forrásból való információt viszünk a rendszerünkbe, attól a pillanattól nincs rendszerünk, és vakon megyünk.

A gyakorló időszakban biztos, hogy hibázni fogsz, és ezzel semmi probléma nincs. Sőt, valószínűleg sokszor elköveted ugyanazokat a bosszantó hibákat, amelyek újra meg újra megcsipkedik az egyenleged, de ez is a tanulási folyamat része.

Nem pusztán gyakorlati és technikai tapasztalatokat kell gyűjtenünk – ami persze igen fontos –, hanem megtapasztalni hideget-meleget, sírást és nevetést. Az érzelmek összes skáláját át kell élnünk, amelyekkel kereskedés közben találkozhatunk. Ismernünk kell őket, de elsősorban azt, hogy mi hogyan reagálunk rájuk. Át kell élnünk a nyerő és vesztő időszakokat egyaránt – az utóbbit még fontosabb. Megélni, edződni, hozzászokni és végül elfogadni mindent, ami ezzel a tevékenységgel jár. Többek között a félelmeinket is úgy hagyhatjuk el, ha megismerjük valós vagy vélt félelmeink tárgyát.

Idő kell ahhoz is, hogy kialakuljon a bizalmunk az alkalmazott technikák felé, ami nem csak a stratégiákra vonatkozik, hanem a pénz és kockázatkezelésre, továbbá látásmódunkra is. Meg kell tapasztalnunk, és látni a saját szemünkkel, hogy ha a kereskedés alappilléreit szem előtt tartva szigorúan és következetesen betartunk minden szabályt, akkor nem történhet baj. Ebben a folyamatban születhet meg az egészséges önbizalom is, továbbá illanhat el a piactól és a veszteségtől való félelem. De ha folyamatosan áthágjuk a szabályrendszerünket, akkor nyilvánvalóan az önbizalomnak is lőttek, mert nem lehet abban megbízni, aki figyelmen kívül hagy minden szabályt, és az érzelmei vezérlik – pedig azok a szabályok pont az ő érdekében jöttek létre.

A bizalom kialakulása nem megy egyik pillanatról a másikra, sok botlás és hibázás fogja megalapozni, azonban idővel ez teszi lehetővé a könnyed kereskedést, amely nélkülözhetetlen a sikerhez.

Alaposan be kell gyakorolni az adott technika alkalmazását, hogy mindig, biztos kézzel tegyük a dolgunkat, hogy soha ne remegjen meg az ujjunk a ravaszon. Például: ne botladozzunk a pozíciók méretezésénél, az ügyletek megnyitásánál vagy amikor döntési helyzetek elé állít bennünket a piac – mert az biztos, hogy gyakran megteszi. Készség szinten kell elsajátítani bizonyos folyamatokat, és kapásból tudni, hogy mikor mit kell tennünk, hogy mikor melyik forgatókönyv lép érvénybe. Ha pedig olyan helyzettel találjuk szembe magunkat, amire nincs válaszunk, akkor egyszerűen nem adunk választ, azaz nem teszünk semmit. Ez azt jelenti, hogy vagy nem lépünk piacra, vagy ha már ott vagyunk, akkor rábízzuk magunkat a stop-loss-ra – hiszen azért van. Ezt is muszáj megtanulni és gyakorolni, hogy vannak helyzetek, amikor távol kell maradni a cselekvéstől – azaz, mikor ne tegyünk semmit.

Továbbá alaposan ismerni kell az elemzőplatformunkat, illetve tökéletesen használni azokat az eszközöket, amelyekkel esetleg dolgozunk; gondolok itt a különféle expertekre, indikátorokra, szkriptekre.

A sok gyakorlás által születik meg az egység a kereskedő és a rendszere között. A tökéletes összhang, mint ló és lovas harmóniája. Ha a gyakorló időszakban elmélyülünk a stratégiák alkalmazásában, és figyeljük a belső hangunkat, érzéseinket, és persze az eredményeinket, akkor képessé válunk reagálni a tapasztaltakra, és ahol kell, ott magunkra igazíthatjuk a rendszerünk bizonyos elemeit. A belső hang esetében arra gondolok, hogy ha kényelmetlenül érezzük magunkat bizonyos cselekvések végrehajtásában, akkor például egy megjelenő kellemetlen érzés jelenti azt a bizonyos belső hangot. Ilyen esetekben meg kell vizsgálni a kellemetlenség kiváltó okát, és tenni azért, hogy megszüntessük. Egy nagyon egyszerű példát felhozva; ha folyamatosan fél valaki a pozíció megnyitásától, akkor jó eséllyel a veszteségtől fél. De ha ezt tovább fejtjük vissza, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért fél a veszteségtől? Talán nem fogadta el, hogy a kereskedés alapjaiban kockázatos? Vagy még egyszerűbb is lehet a helyzet, hogy talán hozzámérten túl nagy kockázatot vállal ügyletenként? Utóbbi estben – minden esetben – lépéseket kell tenni, és lecsökkenti a kockázatot, és figyelni, hogy még mindig jelen van-e az adott félelem. Ez csak egy kiragadott példa volt a sok száz közül, a problémák igen egyediek is lehetnek, de senki más nem tud rajtuk dolgozni, csak mi. Összefoglalva ezt az utolsó gondolatmenetet; fontos arra törekedni, hogy komfortosan érezzük magunkat a kereskedés közben, és ahol kényelmetlenséget tapasztalunk, ott igazítsunk a szabályrendszeren.

Hogy a gyakorlás milyen módon történhet, mennyi ideig tart, és hogy demo vagy éles számlán történjen, arról egy későbbi bejegyzésben írok. Addig is a legjobbakat, és sikeres kereskedést kívánok!