Az Elliott hullámelméletet Ralph Nelson Elliott (1871–1948) dolgozta ki az 1930-as években. Az elmélet abból indul ki, hogy a piaci ármozgásokban felismerhető mintázatok vannak, amelyek összefüggésben állnak a piaci résztvevők pszichológiájával. Elliott szerint a piacokat az emberek érzelmei is mozgatják, az optimizmus és a pesszimizmus váltakozása pedig ismétlődő struktúrákat hozhat létre az ármozgásokban.

Elliott hipotézise az volt, hogy a tőzsdei árak mozgása nem teljesen véletlenszerű, hanem bizonyos szabályszerűségeket követ. Úgy vélte, hogy ezek a szabályszerűségek az ármozgásokban ismétlődő hullámszerkezetek formájában jelennek meg, amelyek segítségével a piaci mozgások bizonyos mértékig előre jelezhetők.

Elliott által lefektetett alapelvek az évtizedek során tovább fejlődtek. Az elméletet később számos elemző és kereskedő vizsgálta, értelmezte és egészítette ki, így az eredeti elképzelésekből fokozatosan egy részletesebb szabály- és irányelvrendszer alakult ki. A ma Elliott hullámelméletként ismert megközelítés ezért nem kizárólag Elliott eredeti munkáját jelenti, hanem az annak nyomán kialakult és továbbfejlesztett ismeretek összességét is.

Tömören megfogalmazva az Elliott hullámelmélet lényege, hogy a piaci ármozgások ismétlődő hullámszerkezeteket alkotnak, amelyek szabályok és bizonyos számszerű összefüggések – többek között Fibonacci arányok – segítségével elemezhetők. Az elméletet sokan alkalmazzák a tőzsdei technikai elemzésben, legyen szó részvényekről, indexekről, nyersanyagokról, forexről vagy kriptovalutákról. Az Elliott hullámelméletet többek között trendek, korrekciók és lehetséges célárak meghatározására használják.

Az Elliott hullámelmélet szerint a trend irányába tartó ármozgások jellemzően öt hullámból álló impulzus szerkezetet alkotnak, míg az ezt követő korrekciós mozgások háromhullámos struktúrák formájában jelenhetnek meg. Az impulzus hullámokat 1-től 5-ig számozzuk, a korrekciós hullámokat pedig az A, B és C betűkkel jelöljük.

A klasszikus Elliott-modellben a teljes ciklust ezért két fő szakaszra oszthatjuk:

1. Impulzus szakaszra: 1, 2, 3, 4, 5 hullámokra.
2. Korrekciós szakaszra: A, B, C hullámokra.

Az impulzus szakasz a domináns trend irányába tartó mozgást, a korrekciós szakasz pedig az azt követő, ellentétes irányú mozgást írja le.

Az Elliott hullámelmélet egyik fontos alapfeltevése, hogy a piaci ármozgások mögött nem pusztán gazdasági és fundamentális tényezők állnak, hanem a piaci résztvevők pszichológiai reakciói is. Elliott abból indult ki, hogy a befektetők és kereskedők hangulata folyamatosan változik az optimizmus és a pesszimizmus között, és ezeknek a kollektív hangulatváltozásoknak az árfolyammozgásokban is felismerhető nyomai lehetnek.

Elliott megfigyelése szerint a piaci hangulat nem teljesen véletlenszerűen változik. A félelem, a remény, az optimizmus, a kapzsiság és a bizonytalanság egymást követő hullámai ismétlődő mintázatokat hozhatnak létre. Ezek a mintázatok jelenhetnek meg az árfolyamgrafikonokon is, és az Elliott hullámelmélet ezeket próbálja rendszerezni és értelmezni. A pozitív piaci hangulatban a befektetők hajlamosabbak lehetnek az optimista várakozásokra és a kockázatvállalásra, míg romló hangulat esetén erősödhet a bizonytalanság, a félelem és a kockázatkerülés. Mivel a piacon egyszerre nagyon sok szereplő döntése hat egymásra, ezek az egyéni reakciók összességükben a piaci ármozgásokban is megjelenhetnek.

Az elmélet tömegpszichológiai hátterének egyik érdekes kérdése éppen az, hogy az egyéni döntésekből hogyan alakulhat ki kollektív piaci viselkedés. A befektetők döntéseit nemcsak az adott eszközről rendelkezésükre álló információk befolyásolják, hanem a korábbi ármozgások, a gazdasági környezet, a hírek, valamint más piaci szereplők viselkedésének észlelése is. Így egy emelkedő vagy csökkenő trend önmagában is képes tovább erősíteni az azt létrehozó piaci hangulatot.

Az Elliott hullámelmélet ebből a nézőpontból az árfolyamgrafikont nem pusztán matematikai adatsorként kezeli, hanem a piaci szereplők kollektív pszichológiájának egyik lehetséges lenyomataként is értelmezi. A hullámszerkezetek ezért nem csupán az ár mozgását, hanem az optimizmus és pesszimizmus, illetve a bizalom és bizonytalanság változását is megpróbálják megragadni.

Az Elliott-hullámelmélet és a Fibonacci arányok között szoros kapcsolatot szoktak feltételezni az Elliott hullámok elemzése során. A Fibonacci arányok többek között segítséget nyújthatnak a hullámok egymáshoz viszonyított várható méretének becslésében, valamint a korrekciók és a lehetséges célárak meghatározásában. Emiatt sok Elliott hullámokkal foglalkozó kereskedő a Fibonacci szinteket az elemzés kiegészítő eszközeként használja.

A Fibonacci arányok különösen hasznosak lehetnek akkor, amikor egy adott hullámszerkezet lehetséges folytatását próbáljuk meghatározni. Segítségükkel például becslést adhatunk arra, hogy egy korrekció milyen mértékű lehet, vagy egy impulzív hullám milyen árfolyamszintig terjedhet. Bizonyos esetekben a Fibonacci szintek a belépési, stop-loss- és profitcélok kijelölésében is szerepet kaphatnak.

Fontos azonban, hogy sem az Elliott hullámelmélet, sem a Fibonacci-arányok alkalmazása nem garantálja a piaci mozgások helyes előrejelzését. A Fibonacci szintek önmagukban sem mondják meg, hogy az árfolyam biztosan egy adott szintről fordul-e, és azt sem, hogy meddig fog eljutni. Ezek olyan elemzési eszközök, amelyek segítségével különböző lehetséges forgatókönyveket és árszinteket határozhatunk meg.

A kereskedésben ezért nem egy-egy elemzés pontossága a döntő, hanem az, hogy megfelelő kockázatkezelés mellett, sok ügylet eredményét tekintve rendelkezzünk-e pozitív várható értékű megközelítéssel.

Az 1-es hullám kezdetén a trendforduló általában még nem nyilvánvaló. Egy új bikapiac első hulláma akkor indulhat el, amikor a piaci hangulat még alapvetően bearish, és a többség továbbra is a korábbi csökkenő trend folytatódására számít. A fundamentális elemzők a korábbi gazdasági és piaci folyamatokat értékelve még további árfolyamesést várhatnak, miközben a piaci hangulatfelmérések is inkább pesszimista képet mutatnak. Az árfolyam azonban már emelkedni kezd. A változás kezdetben sokak számára nem meggyőző, ezért az első emelkedő szakaszt könnyen tekinthetik csupán átmeneti korrekciónak vagy a korábbi csökkenő trend részének. Bár az emelkedés során a forgalom is növekedhet, a mozgás általában kezdetben még nem elég erős ahhoz, hogy a piaci szereplők többségében megváltoztassa a korábbi várakozásokat.

Ahogy az árfolyam tovább emelkedik, egyre több piaci szereplő kezdheti felismerni, hogy a korábbi trend veszíthet az erejéből. A hangulat lassan változni kezd, és megjelenik az óvatos optimizmus. A korábbi pesszimizmus azonban még jelentős, ezért az új emelkedő trendbe vetett bizalom ebben a szakaszban általában még korlátozott.

Az 1-es hullám pszichológiai szempontból ezért egyfajta átmeneti időszak: az árfolyam már változik, miközben a piaci szereplők többségének gondolkodása még a korábbi trendhez igazodik. Éppen ez az egyik oka annak, hogy az 1-es hullám utólag sokkal könnyebben felismerhető, mint amikor ténylegesen zajlik.

Az Elliott-hullámelmélet nemcsak az emelkedő szakaszokat és a pozitív piaci hangulatot vizsgálja, hanem az árak esését és a pesszimista időszakokat is. A 2-es hullám az 1-es hullám emelkedését korrigálja, de az 1-es hullám kiindulási pontjánál nem mehet tovább.

Az 1-es hullám végén az addigi optimizmus megtorpanhat. A piaci szereplők egy része még nem hisz az új emelkedő trendben, ezért az első komolyabb visszaesés könnyen megerősítheti bennük a korábbi várakozásokat. Az 1-es hullám emelkedése során a vásárlók közül sokan bizonytalanná válhatnak, amikor az árfolyam visszaesik, és aggódni kezdenek a pozíciójuk miatt. Azok pedig, akik kimaradtak az emelkedésből, könnyen úgy értékelhetik a korrekciót, hogy a korábbi csökkenő trend mégsem ért véget. A bizonytalanság és a félelem ezért ismét felerősödhet. Újra előtérbe kerülhetnek a negatív hírek és a pesszimista várakozások, miközben a piaci szereplők egy része már az emelkedés végét és a medvepiac folytatódását várja. A 2-es hullám során így pszichológiai szempontból részben visszatérhet az 1-es hullám előtt uralkodó hangulat.

A korrekció előrehaladtával azonban az árfolyam egyre közelebb kerülhet ahhoz a területhez, ahol az 1-es hullám elindult. Ezzel párhuzamosan megjelenhetnek azok a piaci szereplők, akik már nem a korábbi csökkenő trend folytatódását, hanem egy lehetséges új emelkedő trend kialakulását látják. A bizonytalanság ellenére egyre többen kezdhetik lehetőségként értelmezni az alacsonyabb árszinteket.

A 2-es hullám pszichológiai szempontból ezért különösen érdekes: az új trend már elkezdődött, de a piaci szereplők többsége még könnyen úgy gondolhatja, hogy valójában semmi sem változott. Az ármozgás és a tömeg gondolkodása nincs feltétlenül szinkronban.

A 3-as hullám beindulásakor a piaci hangulat még korántsem egységes. A hírek között továbbra is lehetnek ellentmondásosak és negatívak, és még mindig jelen vannak a szkeptikus, pesszimista vélemények. A piaci szereplők jelentős része továbbra is kételkedhet abban, hogy valóban új emelkedő trend alakult ki. Ahogy azonban az árfolyam egyre magasabbra kerül, és az 1-es hullám csúcspontját is meghaladja, egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni a trend erejét. A korábban kiváró vagy pesszimista piaci szereplők egy része felismeri, hogy a korábbi várakozásaik már nem igazán illeszkednek az ármozgáshoz. Egyre többen csatlakoznak a bullish trendhez, ami további keresletet és még erőteljesebb emelkedést eredményezhet.

A 3-as hullám gyakran az a szakasz, amikor a trend szélesebb körben is ismertté válik. Az elemzők és a piaci szereplők egyre optimistábbá válhatnak, a pozitív hírek nagyobb figyelmet kapnak, és azok is vásárolni kezdenek, akik korábban még kételkedtek. Buli van!

Az erős trend miatt a korrekciók gyakran sekélyek és rövid ideig tartanak. Aki arra vár, hogy egy nagyobb visszahúzódás végén szálljon be, könnyen lemaradhat a következő emelkedő szakaszról. A növekvő árfolyam és az egyre szélesebb körű optimizmus önmagát erősítő folyamatot hozhat létre: a sikeres emelkedés újabb vásárlókat vonz, az újabb vásárlók pedig tovább hajtják az árakat.

A 3-as hullám gyakran jelentős méretűre nyúlik. A hullám hosszának becslésében ezért a Fibonacci-arányok is szerepet kaphatnak; gyakori viszonyítási pont például az 1-es hullám 1,618-szorosa, erőteljesebb esetekben pedig a 2,618-szorosa.

A 3-as hullám végéhez közeledve azonban már megjelenhetnek a túlzott optimizmus első jelei. Az árfolyam emelkedése egyre kevésbé támaszkodhat új fundamentális információkra, miközben a piaci szereplők egy része már nagyon magas értékeltséget is elfogadhat. Az erős emelkedés ellenére ekkor még nem feltétlenül alakul ki általános pesszimizmus – inkább az emelkedés lendülete kezdhet veszíteni az erejéből.

Az Elliott-cikluson belül a általában 3-as hullámot a legerősebb és az egyik legjelentősebb hullámként tartják számon. Gyakran ez a ciklus legnagyobb hulláma is, bár nem szükségszerűen az.

A 4-es hullám a 3-as hullám korrekciója, és általában azzal kezdődik, hogy az addigi erőteljes emelkedés fokozatosan veszít a lendületéből. A befektetők többsége ekkor még alapvetően pozitívan viszonyul a piachoz, hiszen a 3-as hullám jelentős emelkedést hozott. Ugyanakkor egyre többen érzékelhetik, hogy az árfolyam már magas szinteken jár, ezért egy részük realizálni kezdi a korábban elért nyereséget. Az eladások és a csökkenő vételi érdeklődés hatására az emelkedés megtorpanhat, majd megindulhat a korrekció. A 4-es hullám gyakran nem olyan éles és mély, mint a 2-es hullám, hanem inkább oldalazó, elnyújtott mozgás formáját öltheti. Emiatt az árfolyam hosszabb ideig is egy viszonylag szűk sávban mozoghat. A korrekció jellemzően nem haladja meg a 3-as hullám 38,2%-os Fibonacci-szintjét, bár ez nem tekinthető szigorú szabálynak.

A 4-es hullám sok piaci szereplő számára frusztráló lehet. Az árfolyam hosszabb időn keresztül nem halad egyértelműen a trend irányába, miközben a korábbi erős emelkedés emléke még élénken él a befektetőkben. A forgalom is gyakran visszaesik a 3-as hullámhoz képest, ami jól illeszkedhet ehhez a kiváró, bizonytalanabb piaci hangulathoz.

Közben a korrekció azok számára, akik továbbra is bíznak az emelkedő trend folytatásában, újabb lehetőséget jelenthet a piacra lépésre vagy meglévő pozícióik bővítésére. Ahogy a 4-es hullám a végéhez közeledik, fokozatosan ismét megjelenhet a vételi érdeklődés, és az árfolyam újra elindulhat a trend irányába.

A 4-es hullám pszichológiai szempontból ezért elsősorban a korábbi eufória utáni lehűlés időszaka. A trend még nem feltétlenül kérdőjeleződik meg, de a korábbi lendület megtörik, a piaci szereplők egy része profitot realizál, mások pedig kivárnak. Ebből a bizonytalanabb, gyakran oldalazó szakaszból indulhat majd az Elliott-ciklus utolsó impulzív hulláma, az 5-ös hullám.

Az 5-ös hullám az utolsó domináns trendirányú szakasz. A befektetők ekkor már nagyon magas árakkal szembesülnek, a hírek általában pozitívak, és a piaci hangulat egyre inkább eufórikussá válhat. Mindenki arról beszél, hogy vásárolni kell, ezen csak nyerni lehet. A korábban óvatos piaci szereplők egy része is beszáll, attól tartva, hogy lemarad a további emelkedésről. Vesz a taxisofőr, a fodrász, a tanár és a fogorvos. Ha az 5-ös hullámban a forgalom is jelentősen megnő, az tovább erősítheti az optimista hangulatot, és újabb szereplőket ösztönözhet vásárlásra.

A későn érkezők azonban gyakran már egy előrehaladott trendben vásárolnak. A korábbi hullámokhoz képest egyre nehezebb lehet új vevőket találni, akik további erőt adnak az emelkedésnek (fogytán az üzemanyag). Az árfolyam ettől még tovább emelkedhet, és az 5-ös hullám az esetek nagy részében meghaladja a 3-as hullám végpontját, de a mögöttes lendület már gyengülhet. Ezt a gyengülést a momentumot mérő indikátorok is jelezhetik. Előfordulhat, hogy miközben az árfolyam új, magasabb csúcsot alakít ki, a momentumindikátor már nem képes hasonló magasságot elérni. Ez bearish divergenciaként értelmezhető, és figyelmeztethet arra, hogy az emelkedés lendülete csökken.

A tapasztaltabb kereskedők és befektetők ilyenkor már elkezdhetik csökkenteni vagy lezárni a long pozícióikat, és realizálhatják a korábban elért nyereséget. Az új vásárlók számának csökkenése és a profitrealizálás együttesen hozzájárulhat ahhoz, hogy az emelkedő trend kifulladjon, és meginduljon a korrekció.

Az 5-ös hullám pszichológiai szempontból a lelkesedés és az eufória végső szakasza. A piac még új csúcsokat érhet el, miközben a háttérben már megjelenhetnek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy a korábbi lendület nem tartható fenn változatlan formában.

Az „A” hullám gyakran akkor kezdődik, amikor az 5-ös hullám végén egyre több piaci szereplő zárja a long pozícióját és realizálja a korábban elért nyereséget. Az emelkedés lendülete megtörik, az árfolyam pedig csökkenni kezd. A piaci hangulatban ekkor már megjelenhet a bizonytalanság, de a többség még nem feltétlenül tekinti ezt egy új csökkenő trend kezdetének.

Az „A” hullám során a hírek sokszor továbbra is pozitívak, és az elemzők jelentős része a visszaesést csupán átmeneti korrekciónak tekintheti a még mindig aktív bikapiacon. A korábbi emelkedés emléke még erős, ezért a piaci szereplők egy része inkább vételi lehetőségként tekint a csökkenésre, semmint egy hosszabb távú trendforduló első jelére. Ez az egyik oka annak, hogy az „A” hullámot utólag sokkal könnyebb felismerni, mint a kialakulása közben. A korrekciós hullámok értelmezése gyakran nehezebb, mint az impulzív mozgásoké, mivel többféle szerkezetben alakulhatnak ki, és kezdetben könnyen összetéveszthetők egy korábbi trend átmeneti visszahúzódásával.

Az „A” hullám pszichológiai szempontból ezért még nem feltétlenül a széles körű pesszimizmus időszaka. A piac már esik, de a többség még nem feltétlenül hiszi el, hogy valóban megváltozott a trend.

A „B” hullám az „A” hullámot követő ellenirányú korrekció, amely során az árfolyam ismét emelkedni kezd. Ez a mozgás könnyen azt az érzést keltheti a piaci szereplőkben, hogy a korábbi bikapiac mégsem ért véget, és az emelkedő trend folytatódhat. A korábban bizonytalanná vált befektetők egy része ismét optimistává válhat, és újra vásárolni kezd. Azok pedig, akik az „A” hullámban eladták pozícióikat, könnyen úgy értékelhetik a helyzetet, hogy túl korán szálltak ki. A pozitív hangulat tehát ismét erősödhet, miközben a háttérben már nem feltétlenül áll olyan erős fundamentális támogatás, mint a korábbi emelkedő szakaszban.

A „B” hullám ezért pszichológiai szempontból különösen megtévesztő lehet. Az árfolyam emelkedik, a hírek akár továbbra is pozitívak lehetnek, és a piaci szereplők egy része ismét a korábbi csúcsok elérését várhatja. Közben azonban a korábbi emelkedés mögött álló gazdasági folyamatok már veszíthetnek az erejükből. A főbb gazdasági tényezők ekkor már nem feltétlenül javulnak tovább, de még nem is fordultak egyértelműen negatívba.

A „B” hullám során a forgalom gyakran alacsonyabb lehet az „A” hulláménál. Ez összhangban lehet azzal, hogy az emelkedés mögött már nincs olyan széles körű és meggyőző vételi érdeklődés, mint a korábbi trendben. Az árfolyam ettől még jelentősen emelkedhet, sőt bizonyos esetekben az „A” hullám előtti csúcsot is meghaladhatja. A „B” hullám pszichológiai szempontból ezért a remény és a megtévesztő optimizmus időszaka lehet. A piac ismét emelkedik, sokan úgy gondolják, hogy minden rendben van, miközben a háttérben már kialakulhatnak azok a folyamatok, amelyek a következő, „C” hullámban újra lefelé mozdíthatják az árfolyamot.

A „C” hullámban az árak ötös szerkezetben tovább csökkennek, és a piaci hangulat egyre inkább pesszimistává válik. A befektetők bizalma fokozatosan csökken, és egyre többen ismerik fel, hogy nem egyszerű, átmeneti visszahúzódásról van szó. A korábbi optimizmust felváltja a félelem és a bizonytalanság.

A „C” hullám harmadik szakaszára az eladási nyomás jelentősen megerősödhet, a forgalom pedig növekedhet. Ekkor már egyre több piaci szereplő számára válhat nyilvánvalóvá, hogy a korábbi emelkedő trend komoly korrekcióba fordult, és sokan már kifejezetten medvepiacról beszélnek. A korábban felvett long pozíciók egy részét lezárják, sokan pedig a további veszteségek elkerülése érdekében kényszerülnek eladni.

Mindezt gyakran a gazdasági környezet romlása is kísérheti. A negatív gazdasági hírek tovább erősíthetik a pesszimizmust, a csökkenő árak pedig újabb eladásokat válthatnak ki. A folyamat így könnyen önmagát erősítővé válhat: a romló hangulat eladásokat eredményez, az eladások pedig további árcsökkenést okoznak. Ebben az időszakban a piaci szereplők általában óvatosabbá válnak, és a kockázatosabb eszközök helyett egyre inkább a biztonságosabbnak tekintett befektetési lehetőségeket kereshetik, például kötvényeket vagy aranyat.

A „C” hullám hossza gyakran arányos az „A” hulláméval. Gyakori viszonyítási pont az „A”hullám 100%-a, de a C-hullám elérheti az „A” hullám 161,8%-át, illetve bizonyos esetekben ennél is nagyobb lehet.

A „C” hullám pszichológiai szempontból tehát a korrekció kiteljesedésének időszaka. Az optimizmust felváltja a pesszimizmus, a korábbi magabiztosságot pedig egyre inkább a félelem és a bizonytalanság. Mire azonban a „C” hullám véget ér, a negatív várakozások sok esetben már jelentős mértékben beépülhettek az árakba, és ezzel megteremtődhet a feltétele egy újabb trendirányú mozgás kialakulásának.

Az Elliott-hullámelmélet szerint a „C” hullám az A–B–C korrekciós szerkezet utolsó hulláma. Amikor ez a korrekció befejeződik, egy magasabb fokú Elliott-cikluson belül újabb trendirányú hullámsorozat indulhat.

Ha például egy nagyobb emelkedő ciklus korrekciójáról van szó, akkor a „C” hullám lezárását követően ismét kialakulhat egy 1-es hullám, amelyet a 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös hullám követhet. Ebben az esetben az árfolyam később akár az előző ciklus csúcsát is meghaladhatja.

Fontos azonban, hogy ez nem minden esetben jelenti automatikusan azt, hogy a „C” hullám után azonnal egy új ötös emelkedő impulzus indul. A piac nagyobb fokú hullámszerkezete határozza meg, hogy az adott korrekció után milyen szerkezet következik. Az Elliott hullámelmélet egyik alapvető gondolata éppen az, hogy a hullámok különböző fokozatokon egymásba ágyazódnak.

Az Elliott elmélet szerint a „C” hullám az ABC korrekciós szakasz záróhulláma, amely után általában ismét egy öt hullámos mozgássorozat következhet, aminek az 1-es hullám lesz a kezdete. Ez azt jelenti, hogy a „C” hullám után ismét egy impulzív mozgás indul, amelynek során az árak az előző csúcs fölé emelkedhetnek.

Megnyúlásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az impulzus 1-es, 3-as vagy 5-ös trendmozgató hullámai közül az egyik lényegesen hosszabbá válik a másik kettőhöz képest. Egy Elliott impulzus szakaszon belül általában valamelyik trendmozgató hullám dominálja a teljes mozgást, és a leggyakrabban a 3-as hullám nyúlik meg.

A megnyúlt hullámon belül az alacsonyabb fokú impulzushullámok is jelentősen kiterjedhetnek, miközben a közöttük kialakuló korrekciók viszonylag kicsik maradnak. Ezek a korrekciók gyakran rövidebb ideig tartanak és sekélyebbek, mint amire a megnyúlt trendhullám erőssége alapján számítanánk. Ennek eredményeként egy rendkívül erős momentummal haladó ármozgás alakulhat ki, amelyet csak rövid és sekély ellentrendű korrekciók szakítanak meg. Ilyen esetekben gyakran csak 23,6–38,2%-os Fibonacci korrekciók jelennek meg.

A megnyúlt hullám hossza gyakran elérheti a másik trendmozgató hullámok 161,8–261,8%-át, ritkább esetben pedig akár a 423,6%-át is. Az ilyen mértékű megnyúlás bizonyos piacokon, például az arany esetében, gyakrabban is megfigyelhető.

Érdemes figyelni arra is, hogy amikor a megnyúlt trendhullámon belül a korrekciók egyre kisebb kiterjedésűvé válnak, az gyakran a trend rendkívüli erejére utalhat. Az egyre sekélyebb és rövidebb korrekciók ezért sok esetben egy jelentős további árelmozdulás lehetőségére hívhatják fel a figyelmet.

Előfordulhat, hogy egy impulzuson belül nem csak egy, hanem több hullám is megnyúlik. Az is lehetséges, hogy egy megnyúlt hullámon belül, egy alacsonyabb fokú impulzus valamelyik trendmozgató hulláma szintén megnyúlást mutat. Ilyenkor a hullámszerkezet különösen kiterjedtté válhat, és a különböző trendszintek megnyúlásai egymásba ágyazódhatnak.

Ha az 1-es hullám nyúlik meg, akkor a későbbi trendmozgató hullámok relatív mérete gyakran kisebb lehet. Ez abbó adódhat, hogy a mozgás kezdetén már jelentős részben lezajlik az adott irányú elmozdulás, ezért a 3-as és az 5-ös hullám kevésbé lehet dinamikus. Ilyen esetekben a 3-as és az 5-ös hullám hossza akár az 1-es hullám 61,8%-a körül is alakulhat.

Az Elliott-i hullámelmélet szerint az ármozgásoknak fraktál jellegük van. A fraktálok végtelenül komplex önhasonló geometriai alakzatok, melyek változatos szerkezeteiben legalább egy felismerhető ismétlődés látható. Az önhasonlóság azt takarja, hogy a kisebb rész felnagyítva ugyanolyan – vagy nagyon hasonló – struktúrát mutat, mint a nagyobb rész.

Például ha az Elliott cikluson belül a napos időtávon (D1) kialakult egy impulzus szakasz (1), (2), (3), (4), (5), akkor az impulzushullámokat is H4-es vagy H1-es ötös szerkezetű hullámok alkotják, és így tovább lefelé és felfelé egyaránt.

Érdemes megismerkedni a hullámfokok, vagyis a különböző trendszintek jelölésével. Az alacsonyabb és magasabb fokozatú hullámszerkezetek ugyanis eltérő jelölést kapnak, így az elemzés során megkülönböztethetővé válik, hogy egy adott hullám milyen szinthez tartozik.

Elliott eredetileg kilenc hullámfokot különböztetett meg, nagyjából az egyórás időperiódustól egészen az általa vizsgált legnagyobb trendszintig. A fokozatokat a legnagyobbtól a legkisebbig a következőképpen nevezte el:

Grand Supercycle → Supercycle → Cycle → Primary → Intermediate → Minor → Minute → Minuette → Subminuette

Fontos azonban megjegyezni, hogy a hullámfokok megnevezése és besorolása nem merev és nem egzakt. Ami az egyik elemző szerint Intermediate fokozatú hullám, azt egy másik elemző Minor, egy harmadik pedig akár Primary fokozatúnak is tekintheti. Ennek önmagában nincs különösebb jelentősége. A lényeg az, hogy az egyes trendszinteket következetesen meg tudjuk különböztetni egymástól.

A későbbi Elliott elemzők továbbfejlesztették és részletesebben rendszerezték a hullámfokok jelölését. A. J. Frost és Robert R. Prechter az Elliott Wave Principle című könyvükben szintén részletesen foglalkoztak a hullámfokokkal és azok jelölésével. Az általuk használt jelölési rendszer a modern Elliott elemzésben széles körben elterjedt, és számos Elliott hullámokkal foglalkozó elemzőeszközben és szoftverben is visszaköszön.

A hullámfokok megkülönböztetésére az Elliott elemzésben különböző szám- és betűformákat használunk. Például egy magasabb fokozatú impulzus hullámai (1), (2), (3), (4), (5) jelölést kaphatnak, míg egy alacsonyabb fokozatú hullámok jelölése ettől eltérhet. A különböző jelölések célja egyszerűen az, hogy egy pillantással felismerhető legyen, melyik hullám melyik trendszinthez tartozik.

A gyakorlatban azonban az elemzőplatformok technikai korlátai miatt nem minden esetben lehet az Elliott-féle hagyományos jelöléseket pontosan megjeleníteni. Ilyenkor az elemzők gyakran egyszerűsített, egyezményes jelöléseket használnak, például zárójelek vagy kapcsos zárójelek segítségével.

Az Elliott hullámelmélet szerint az árfolyam mozgása nemcsak trendirányú impulzushullámokból, hanem korrekciós hullámokból is áll. A korrekciós mozgások az előző trendirányú szakaszt korrigálják, és általában az adott trendszinten uralkodó fő trenddel ellentétes irányban alakulnak ki.

Egy impulzus szakaszon belül a korrekciós hullámok a 2-es és 4-es hullám pozíciójában jelennek meg. A teljes Elliott-ciklusban pedig az A–B–C korrekciós szakasz alkotja az impulzus szakaszt követő korrekciót.

Az Elliott-hullámelméletben három alapvető korrekciós szerkezettípust különböztetünk meg:

Ezek az alapvető szerkezetek egymással is kombinálódhatnak, és így összetett korrekciós szerkezetek alakulhatnak ki.

Az alábbi képen a különféle korrekciós szerkezetek láthatók bullish és bearish irányban. Ebben a példában az impulzusok számozásának nincs különösebb jelentősége; a hangsúly azon van, hogy a különböző korrekciós típusok milyen jellegzetes belső szerkezeteket alakíthatnak ki.

Az Elliott-csatorna segítségével bizonyos esetekben megbecsülhető, hogy meddig tarthat a 4. hullám, és hol alakulhat ki annak lehetséges végpontja.

A csatornát úgy alakíthatjuk ki, hogy amikor a 3. hullám vége már körvonalazódik, és megindul annak korrekciója, összekötjük az 1. és 3. hullám végpontját. Ezután a kapott egyenest a 2. hullám végpontjára helyezzük át, így létrejön az Elliott-csatorna.

Ha az ármozgás ezt követően a csatornán belül folytatódik, a csatorna széle segítséget nyújthat a 4. hullám lehetséges végpontjának meghatározásában. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a 4. hullámnak minden esetben pontosan a csatorna szélén kell véget érnie.

Ha már rendelkezünk a 4. hullám feltételezett végpontjával, akkor egy másik csatornázási módszerrel az 5. hullám lehetséges végpontját is megbecsülhetjük. Ehhez egy egyenest húzunk a 2. és a feltételezett 4. hullám végpontja között, majd ezt az egyenest a 3. hullám végpontjához tükrözzük. Az így kialakított csatorna támpontot adhat az 5. hullám várható végpontjának meghatározásához.

Az 5. hullám azonban nem feltétlenül éri el a csatorna külső határát. Gyakran előfordulhat, hogy csak a csatorna középvonaláig jut el, ezért a csatornát itt is inkább iránymutatásként, nem pedig pontos célárként érdemes használni.

A báziscsatorna az Elliott-csatornázás egyik kiindulópontja. Az alábbi példában a csatornát úgy alakítjuk ki, hogy összekötjük az 1-es hullám kiindulási pontját „X” és a 2-es hullám végpontját, majd az így kapott egyenest az 1-es hullám végpontjához helyezzük át.

Ha az árfolyam a 3. hullám során kilép a báziscsatornából, majd a 4. hullám korrekciója során visszatér a csatorna széléhez, ez a terület támpontot adhat a 4. hullám feltételezett végpontjának meghatározásához.

Ha azonban a 4. hullám nemcsak megérinti a csatorna szélét, hanem jelentősen visszatér a báziscsatorna belsejébe, az arra utalhat, hogy a korrekció a vártnál mélyebbre nyúlik. Ilyen helyzetben érdemes óvatosabban kezelni az 5. hullámra épülő belépési lehetőséget, és szükség esetén a hullámszámozást is felülvizsgálni.

Az Elliott hullámelméletnek a technikai elemzők között is vannak kritikusai. A szkeptikusok egyik legfontosabb kifogása, hogy az elmélet alkalmazása és az abból levezetett előrejelzések jelentős mértékben függhetnek az elemző szubjektív megítélésétől. A kritikusok szerint ugyanazon az árfolyamgrafikonon különböző elemzők eltérő hullámszámozást állíthatnak fel, és akár más-más következtetésre is juthatnak. Emiatt az Elliott hullámok azonosítása nem mindig tekinthető olyan objektív és egyértelmű folyamatnak, mint például egy egzakt matematikai szabály alkalmazása.

További probléma lehet, hogy egy kialakult ármozgás utólag gyakran könnyebben illeszthető valamelyik Elliott szerkezethez, mint ahogyan azt valós időben, a mozgás kialakulása közben lehetett volna meghatározni. Ez felveti az utólagos értelmezés és a szubjektív mintafelismerés problémáját is.

Az Elliott hullámelmélet sok kritikát kapott a szkeptikusok és a kritikusok részéről. A leggyakrabban felmerülő kifogások közé tartoznak a következők:

A kritikák ellenére az Elliott hullámelmélet évtizedek óta jelen van a technikai elemzésben, és számos kereskedő használja a piaci struktúrák értelmezésére. Ez azonban önmagában nem bizonyítja az elmélet helyességét. Érdemes ezért a módszert nem önálló, tévedhetetlen előrejelző rendszerként kezelni, hanem egy olyan elemzési keretrendszerként, amely különböző lehetséges piaci forgatókönyvek felállítására használható.

Az Elliott hullámelméletnek számos követője van a tőzsdei és devizapiaci kereskedők között, akik úgy vélik, hogy az elmélet segítséget nyújthat a piaci mozgások értelmezésében és a lehetséges jövőbeli forgatókönyvek felvázolásában. Az elmélet támogatói szerint a piaci mozgások nem teljesen véletlenszerűek, hanem ismétlődő mintázatokat és belső struktúrákat is mutathatnak. A hullámok felismerésével és egymáshoz való viszonyának vizsgálatával megpróbálható meghatározni, hogy a piac egy adott trendszinten milyen szakaszban lehet, és milyen irányú vagy nagyságú mozgás következhet.

Az Elliott hullámelmélet egyik fontos előnye a támogatói szerint éppen az, hogy nem pusztán az árfolyam irányát vizsgálja, hanem annak szerkezetét is. A nagyobb hullámok kisebb hullámokból épülnek fel, így az elemző egyszerre vizsgálhatja a rövidebb és a hosszabb távú piaci mozgásokat.

Az elmélet pszichológiai alapokra is épít. Elliott abból indult ki, hogy a piaci szereplők kollektív hangulata és érzelmi reakciói ismétlődő mintázatokat hozhatnak létre. Az optimizmus, a pesszimizmus, a félelem, a remény és az eufória változásai így az árfolyamok szerkezetében is megjelenhetnek.

Az Elliott hullámelmélet segítségével a kereskedő az ármozgást különböző hullámokra bonthatja, és megvizsgálhatja, hogy ezek hogyan illeszkednek egy nagyobb trendszint szerkezetébe. Ez segíthet az aktuális piaci helyzet értelmezésében, valamint abban, hogy több lehetséges forgatókönyvet állítsunk fel a piac további mozgására.

A hullámszerkezetek és a Fibonacci arányok együttes alkalmazása segítséget nyújthat a lehetséges fordulópontok, korrekciós szintek és célárak meghatározásában. Ezek alapján a kereskedő kialakíthatja saját kereskedési tervét, amelyben a belépési pont, a stop-loss és a profitcél meghatározása is helyet kaphat.

Az elmélet további gyakorlati előnye lehet, hogy nem egyetlen irányú várakozásra kényszeríti az elemzőt. Ha egy hullámszámozás alapján több lehetséges forgatókönyv is felmerül, akkor az elemző előre meghatározhatja, milyen ármozgás erősítené meg vagy éppen érvénytelenítené az adott elképzelést.

Fontos azonban, hogy az Elliott hullámelmélet önmagában nem garantálja a sikeres kereskedést. A hullámszámozás szubjektív lehet, az árfolyam pedig eltérhet az előzetesen felállított forgatókönyvtől. Ezért az elmélet alkalmazása mellett ugyanúgy szükség van megfelelő kockázatkezelésre és előre meghatározott veszteséglimitre.

Érdekes módon még az elmélet támogatói is elismerik, hogy az Elliott hullámok alkalmazásának egyik nehézsége éppen az, hogy az ármozgások nem mindig követik pontosan az elméleti mintázatokat. Egy adott piaci helyzetben több lehetséges hullámszámozás is felmerülhet, és a kereskedőnek meg kell ítélnie, hogy ezek közül melyik illeszkedik leginkább az aktuális ármozgáshoz.

A hullámelmélet használatához ezért sok tapasztalatra van szükség, és a hullámok elemzése valóban közelít a művészet területéhez. Nem azért, mert nélkülözné a szabályokat, hanem azért, mert a szabályok alkalmazása során az elemzőnek sokszor mérlegelnie kell a különböző lehetséges értelmezéseket.

Elliott támogatói szerint az elméletnek az a gyengéje, hogy az ármozgások és a hullámok nem mindig követik pontosan az elméletet, ami gyakran hibás előrejelzéseket eredményezhet.

A kereskedőknek sok tapasztalatot kell szerezniük a hullámelmélet használatához, és a hullámok elemzése valóban közelít a művészet területéhez.