Hozamelvárások a forex kereskedésben

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy a nagyívű kereskedésben tűzzünk-e ki hozamelvárásokat vagy bármilyen profitcélt, és hogy ezek mennyire szolgálnak minket, illetve a távolabbi céljainkat.

Sok helyen lehet olvasni, hallani, hogy mennyire fontos a tőzsdei kereskedésben célokat kitűzni, hogy mit akarunk vagy mit várunk a trédeléstől, továbbá állapítsunk meg összegben vagy százalékban hozamelvárásokat, amelyeket teljesíteni akarunk. Az intelem szerint ezek lehetnek napi, heti, havi vagy akár éves célkitűzések, ugyanis ezek szem előtt tartása jó hatással lesz az eredményeinkre.

Ebben a cikkben sem célom, hogy univerzális alapigazságként jelentsek ki személyes tapasztalatot és meglátást, azonban ha olyan dogmákat és tévhiteket látok, amelyek a többségnek inkább károkat okaznak, mintsem hasznot, azt igyekszem jelezni. Ettől függetlenül lehetnek az enyémtől eltérő vélemények.

Az elején fontosnak tartom leszögezni, hogy a tőzsdei kereskedés világa, és az ott uralkodó természeti törvények és szabályok köszönő viszonyban sincsenek a hétköznapi ember világával és gondolkodásmódjával. Kissé elnagyoltan úgy is lehet mondani, hogy egyik a másik tükörképe. Erre csak egyetlen, egyszerű példát hozok most fel. Idézek az Egy spekuláns feljegyzései című könyvből.

Mondanom sem kell, hogy a hétköznapi ember pont fordítva gondolkozik, érez és cselekszik, mint azt az eredményes tőzsdei kereskedés megköveteli. A fenti idézet az érzelmekről szól, azonban gyakorló kereskedőként a gondolkodásunkon is muszáj változtatni – legalábbis a siker érdekében. De ha az érzelmeinken nem is tudunk módosítani, ezzel ellentétben a gondolkodásunkon igen, és azon, hogy ne az érzelmeink alapján cselekedjünk, hanem egy racionális szabályrendszer szerint, amit felülvizsgáltunk és leteszteltünk. Ami valóban működik.

Nem vitatom, hogy a tőzsdén kívüli környezetben hasznosak lehetnek bizonyos célkitűzések, amelyek ott lebeghetnek az ember szeme előtt, hogy ne tévessze el a célt. Azonban ne felejtsük el, hogy egy másik világban mások lehetnek a törvények. Ahol estleg működik az ego-trénerek által tanított technika, az nem biztos, hogy fog egy olyan dimenzióban, ahol a felpumpált ego teljes kudarcra van ítélve.

A hétköznapi világban számos körülményre, eseményre és emberre hatással lehetünk. Személyiségtől és lelkülettől függően lehet teperni, könyökölni, taposni, ügyeskedni, okoskodni, taktikázni vagy kitartóan dolgozni az adott cél érdekében. Ezekkel az erőfeszítésekkel képesek vagyunk hatni a környezetünkre, így esetleg befolyásolni az eseménysor kimenetelét a célkitűzésünk irányába. Viszont a tőzsdén egy átlagos tréder semmilyen hatással nem lehet az ármozgásokra!

A kereskedésben az érzelmeink és a gondolataink feletti uralmon kívül csak egyetlen dologra lehet hatásunk. Arra, hogy limitáljuk az adott pozíción az esetlegesen elszenvedett veszteség mértékét. Azonban még ebben sem lehetünk teljesen biztosak, mert beüthet egy fekete hattyú, egy váratlan esemény, amely megrendítheti a piacokat, akár át is ugorhatja az ármozgás a stop-loss szintünket, vagy csúszás okán valamivel nagyobb veszteség ér minket a tervezettnél. Ezeknek a valószínűsége szerencsére csekély, de azért mindig ott lebegnek a fejünk fölött.

A fentiek tükrében érdemes végiggondolni, hogy mit érünk el azzal, ha hozamelvárást tűzünk ki egy olyan területen, ahol gyakorlatilag semmilyen ráhatásunk nincs az események kimenetelére. Senki nem tudja biztosan megmondani, hogy a következő pillanatban merre mozdul el az adott termék árfolyama. Bármilyen váratlan esemény bekövetkezhet – és folyamatosan be is következik – pénzügyi, gazdasági, politikai vagy társadalmi téren. A piaci mozgások karakterisztikája állandóan változik, egyszer finomabban, másszor erőteljesebben. Vannak jobb és kiszámíthatóbb időszakok, amikor viszonylag könnyebb dolga van a kereskedőknek, azonban vannak olyan napok, hetek vagy akár hosszú hónapok, amikor nem működik egy-egy stratégia, legyen bármennyire is professzionális. Ilyenkor a legtöbb, amit tehet egy profi tréder, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vészeli át a kereskedési technikájának nem kedvező időszakot. Nézetem szerint egy professzionális kereskedőnek mindezt tudnia kell, és tudja is, hogy a tőzsdén bármi megtörténhet, és semmi nem biztos. Ezért képtelenségnek tartom, hogy olyan elvárást támasszon önmagával szemben, hogy minden hónapban a kereskedési tőkéjéhez mérten például 10-20% profitot érjen el. Mégis mi garantálhatná ezt neki? Csupán az akarata, hogy így legyen? És ha a piac máshogy akarja? Mi van, ha a hónap első hetében kedvezőtlen piaci környezetben találja magát a kereskedő, és beszed némi veszteséget? A következő héten megjelenik egy domináns érzés vagy gondolat, hogy vissza kell hoznia az egyenleget, és még jobban bele kell húznia, mert különben nem tudja hozni a kitűzött célt.

Vajon attól jobb lesz a teljesítménye, hogy mindenáron pénzt akar kicsikarni a piacból? Bizonyára vannak az életnek olyan területei, ahol a növekvő nyomás jobb teljesítményre sarkallhatja az embert. Ha a konditeremben még nem tudsz kinyomni 120 kg-ot – de akarod –, akkor kitartó munkával és a súlyok emelésével elérheted a célod. Azonban a kereskedés teljesen más terület. Ott a plusz nyomás és terhelés extrém módon képes lerontani az eredményeket, és könnyen pszichés vesztőspirálban találhatja magát az ember.

Éppen elég nyomás van a kereskedőn anélkül is, hogy még egy fölösleges puttonnyal tetézze. A siker egyik legfontosabb eleme a könnyedség, és nem a nyomás. Ha kereskedés közben az jár az ember fejében, hogy teljesíteni kell a kvótát, akkor soha nem azon lesz a teljes fókusz, ami legfontosabb. Ez pedig maga a grafikon, és hogy azon keresztül mit kommunikál felénk a piac. Továbbá arra kell összpontosítani, hogy a setup beazonosítása után pontosan meghatározott forgatókönyv mentén végre is hajtsuk, amit kell.

Ahogy kimondottan destruktívnak tartom a napi, heti, havi vagy évi hozamelvárásokat, úgy éppen ellenkezőleg tekintek arra, amikor egy adott pozícióra vonatkozó elvárásokat határozok meg. Ugyanis ezek a kitűzések valóban minket szolgálnak, és éppen ellenkezőleg működnek, mint például egy havi célkitűzés. A mindig egy adott pozícióhoz tartozó, előre meghatározott kritérium leveszi a kereskedőről a nyomást, továbbá olyan viszonyítási pontot ad, amellyel lehet kalkulálni a piac dzsungelében.

Természetesen nyitott pozíció csak úgy jöhet létre, hogy piaci vagy függő megbízást adunk be. A hozzá tartozó stop-loss szinttel azt tudjuk előre meghatározni, hogy ha tévedtünk, akkor mekkora lehet a maximálisan elszenvedett veszteség. Ahogy korábban említettem, még így is előfordulhat, hogy csúszás (slippage) miatt ez kicsivel több lehet. A lényeg, hogy a belépőszintem és a stop szintem ismeretében már előre ki tudom számolni, hogy mekkora legyen a pozícióm mérete, hogy ha ellenem fordul az árfolyam, így csak annyi veszteség érhet, amennyit bevállaltam az adott pozíción. Továbbá, egy konkrét ügylethez bátran támaszthatunk hozamelvárást és célárat. A célárszint kerülhet különféle technika szintekhez vagy fixen meghatározott kockázat-hozam (Risk-Reward) tényező szerint. Nagyom egyszerű példát felhozva: ha az entry (belépőszint) és a stop-loss egymáshoz viszonyított távolsága 20 pip, és a célár 40 pip, akkor a risk-reward (RR) arány 1:2. Azaz kétszer annyit nyerhetek, mint amennyit kockáztattam. Fontos, hogy a kereskedési mennyiség arányban legyen a stop-loss és az entry közötti távolsággal. Ha előre meghatározzuk, hogy egy pozíción vállalt kockázat 100 euró – vagy az egyenleg 1%-a –, akkor, ha például 20 pip stoptávolságnál X lot mennyiségnél 100 eurót veszthetünk, akkor egy másik setup-nál (ugyanazon a terméken), 10 pip-es stopnál 2X a lot, és 40 pipnél pedig 0.5X. A pozíciók méretezéséről korábbi bejegyzésemben is olvashatsz.

Sok helyen olvasom és hallom azt a tanácsot, hogy lehetőleg a kockázat-hozam arány nagyobb legyen, mint 1:1. Ezzel egyet is értek, bár lehetnek olyan belépési szisztémák, amelyeknek magas a találati aránya, de csak abban az esetben, ha az RR arány 1:1. Ötven százalékos találati arány fölött ez már nyereséget eredményez.

Az online kereskedésben a távlati elvárások és célok meghatározása negatív hatással lehet a spekulánsra, ha a kitűzött havi hozamcél nem teljesül. Ez frusztrációt idézhet elő, ami gyakran arra készteti a kereskedőket, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek még inkább veszteséget eredményezhetnek. Fontos, hogy a döntések meghozatalakor ne feledjük, hogy az ármozgások kiszámíthatatlanok, és senki sem lehet biztos bennük; ezért a nyereséggel kapcsolatos célok és elvárások meghatározása nem mindig bölcs dolog. A legjobb, ha tudatosítjuk, hogy a tőzsdei kereskedés magas kockázatot hordoz, és jóval kisebb valószínűségekkel van dolgunk, mint a hétköznapi élet egyéb területein.

Viszont, a konkrét ügyleteknél a veszteséglimitek, célok és elvárások meghatározásával a kereskedők tudják, hogy mekkora kockázatot vállalnak, és mekkora nyereségre számíthatnak. Ezután rálátást nyernek, hogy mikor van szükség nyereséget realizálni, vagy veszteséget csökkenteni.