A kockázat elfogadása és a felelősségvállalás

A kereskedés kemény valósága, hogy mikor elkezded, el kell fogadnod a teljes felelősséget, függetlenül a dolog kimenetétől. Nagyon kevesen találkoztak a trédelés előtt ilyen szintű felelősséggel. Könnyű dicsérni magunkat, amikor úgy alakul, ahogy szerettük volna, ugyanakkor az is könnyű, hogy elhárítsuk a veszteséges tréde felelősségét. Minden tradenek megvan az esélye, hogy nyerő legyen; akkor is, ha szuper elemző vagy, és akkor is, ha rossz. Bármilyen pszichológiai faktor szóba jöhet, amely azt okozza, hogy zavart leszel, megváltoztatod a döntéseid, ijedt leszel, vagy túl magabiztos, és nem megfontoltan, tervezetten cselekedsz. Ne csak a nyerő tradeket vállald fel, hanem a bukókat is. Nem okolhatod a brókert, a cunamit, a rossz makro adatokat vagy a párod – mert felidegesített. A tiéd minden felelősség, mert te választottad a brókert, te nem számoltál minden eshetőséggel (cunami, makro adatok), te adtad ki a megbízást, és te kereskedtél sík idegesen (miközben a feleséged körbeporszívózott), pedig százszor olvastad és hallottál róla, hogy ne tedd.

Munkát és fegyelmezett hozzáállást igényel, hogy tartósan sikeressé válj. Könnyebb elkerülni a mentális munkát, és inkább fegyelmezetlenül, tervezetlenül, véletlenszerűen kereskedni, ám így veszíteni is könnyebb. A legtöbb trader nem vállalja fel, hogy kockáztat, pedig aki rizikós dolgot csinál, az kockázatvállaló. A sikeres kereskedő nem csak felvállalja, hanem megtanulja elfogadni is a kockázatot. Az elménk alapból úgy működik, hogy blokkolja vagy elhomályosítja a fenyegető információkat, hogy védjen minket az érzelmi kényelmetlenségtől, amely abból is eredhet, hogy nem kapjuk meg azt, amit akarunk. Meg kell tanulnod úgy gondolkozni, hogy ne legyél hajlamos a tudatos vagy tudattalan információblokkolásra vagy kiválasztásra csak azért, hogy boldoggá tedd magad, vagy elkerüld a pillanatnyi veszteség fájdalmát. A tréder gondolkodáshoz el kell fogadnod a kockázatokat, mert ha ez megvan, a piac képtelen lesz olyan helyzetet teremteni, amelyet fájdalmasnak ítélhetnél meg. Ha nincs fájdalmas megtapasztalás, az elmédnek nincs mit elkerülni, így azt fogod látni a charton, ami tényleg ott van.
Az elméd olyan zseniális szerkezet, hogy nem veszed észre, amikor varázslattal becsap. Ha nem tanulod meg elfogadni a veszélyeket, a piacot fogod hibáztatni a rossz eredményekért, ahelyett, hogy vállalnád értük a felelősséget. Ez a hozzáállás rendkívül hátráltat a fejlődésben.

Ha profi kereskedővé szeretnél válni, akkor el kell fogadnod, hogy a siker kulcsa benned van, nem a piacban. Nem bízhatod magad a piacra, hogy ő tegyen sikeressé, ahogy a külső világra se bízhatod magad, hogy az majd boldoggá tesz. A kockázat elfogadása tehát azt jelenti, hogy elfogadod a trédjeid következményeit érzelmi kényelmetlenség vagy félelem nélkül. Megtanulsz úgy gondolkodni a kereskedésről és a piacról, hogy annak velejárója a hibázás, a veszteség vagy az ügyletből való kimaradás, és olykor a haszon bennhagyása. Ez vele jár és kész. Így nem fogsz akarni valamit a piactól, sem elkerülni valamit, hanem készen vársz arra, hogy cselekedj, ha olyan szituáció van, melyet lehetőségként ítélsz meg. Ezáltal olyan elmeállapotba kerülsz, melyet nem befolyásol a piac viselkedése, megszűnik a belső küzdelem, és minden könnyűvé válik.
A legjobb traderek nem próbálnak elvenni a piactól, de mindig elérhetőek, hogy kivegyék azt, amit az felkínál. Mikor próbálkoznod kell, az azt jelenti, hogy van valamilyen ellenállás vagy küzdelem, de erre nincs szükség, mert pontosan azt látod, amit látnod kell, az alapján cselekszel, amit látsz, benne vagy a folyamban, minden, amit tudsz a piacról, elérhető számodra. Sokszor hallani, hogy a legjobb traderek óriási akaraterővel, acélidegekkel és önkontrollal tudják semlegesíteni félelmeiket. Ez nem igaz!
Az akaraterő, az acél idegek és az önkontroll szükséglete (mely sokak szerint elengedhetetlen a kereskedéshez) mind valamilyen belső konfliktust jelentenek, ahol az egyik erőt a másik erő negatív hatásainak visszaszorítására használjuk. Bármilyen fokú küzdelem kisodor minket a kereskedéssel kapcsolatos folyamból. Ha teljesen elfogadtad a kereskedéssel járó kockázatot, akkor nem fogod úgy érezni, hogy a piac fenyeget téged. És ha nincs félelem, minek a bátorság, az akaraterő? Ha nem vagy ideges, minek az acél idegzet? Ha nem félsz a vakmerővé válástól, nem kell az önkontroll sem. És eljutottunk a kör végéhez, a nyerő attitűdhöz, a megfelelő hozzáálláshoz és hitekhez – felelősségről és kockázatról. Mindezek után új kapcsolatod lesz a piaccal, nem fogsz semmilyen információt fenyegetőnek megítélni, s ahogy a fenyegetés megszűnik, úgy a félelem is és vele együtt a félelem-alapú hibák is. De mint említettem, ez egy kör, és gyakorlatilag mindenki hibás körrel indul, egy ördögi körrel, melyből csak komoly mentális munkával, önkontrollal és energia ráfordítással lehet kiszállni.