A cikket Horváth Gábor írta.

Jól meghatározott szabályokra épülő rendszer nélkül kereskedni csak szerencsejáték. Kizárólag stratégiák alkalmazásával lehet hosszútávon és folyamatosan profitot elérni a piacon. Nem csak egy stratégiát használhatunk, többet is kell tartanunk a szerszámosládánkban, és a piaci helyzettől függően mindig azt használni, amely az adott szituációra készült. A különféle stratégiák és menedzselési módszerek alkotják a tréder kereskedési rendszerét. Egy jó rendszer több forgatókönyvet tartalmazhat, sőt, többfélét kell tartalmaznia, hogy a különféle piaci helyzeteket a lehető legjobban lefedje.

Vannak nagyon jó szisztémák, de nem mindegy, hogy kinek a kezében. Egy remek eszköz önmagában nem tesz mesterré senkit. Ismerni kell hozzá a mögöttes elképzelést, meg kell tanulni a használatát, és alaposan kiismerni azt a területet – terméket –, ahol használni akarjuk – ahová készült az eszköz.
Egy hasonlattal élve: ha megkapnám a legjobb forma egyes autót, hogy üres pályán teljesítsem a versenyzéshez szükséges szintidőt, kizárt, hogy a rajtrácshoz állhatnék, de még az sem biztos, hogy ép bőrrel megúsznám – az időmérő köröket. Az viszont kétségtelen, hogy jól szórakoznának azok, akik néznék, hogy mit alakítok a versenypályán.
A kereskedési rendszert a használója teszi nyereségessé vagy veszteségessé. A legegyszerűbb szisztéma is lehet profitos, ha a gazdája fegyelmezetten és rendeltetésszerűen alkalmazza a szabályrendszerét, és a legjobb rendszer is felőrölheti a számlát, ha a kereskedő folyamatosam megszegi a szabályait. Ám azt le kell szögezni, hogy attól a pillanattól, amikor mást tesz a tréder, mint amit az alkalmazott kereskedési rendszer szabálya meghatároz, már nincs stratégiája, szerencsejátékossá válik, aki vakon és véletlenszerűen kereskedik. És a véletlenszerű vagy érzelemalapú kereskedés egyenes út számlavesztéshez. Amennyiben komolyan gondoljuk ezt a tevékenységet, el kell felejteni a filmekben látott zseniális tőzsdecápákat, akik kiszimatolják illetve megérzik, hogy mit kell tenniük. Ez mese, amelyen a profi tréder legfeljebb nevet. Szimatra és megérzésre hagyatkozni a trédelésben pénzügyi öngyilkosság.
Ebben a témakörben meg kell említeni, hogy könnyen találkozhatunk – vagy készíthetünk – kimondottan rossz rendszert is, amely akkor sem hozna nyereséget, ha egy hetedik mennyországbeli tőzsdeguru dolgozna vele. Pár perc alatt össze lehet dobni kereskedési szisztémát, de ebben az esetben nincs semmi, ami megalapozná vagy indokolná a sikerét – sem megfigyelés, sem tesztelés nem előzte meg.
Tömören: a jó stratégia és rendszer megalkotása több komponensből áll, nem megy egyik pillanatról a másikra, időt, megfigyelést és befektetett energiát igényel. A stratégiának az ármozgások valamely alaptermészetére kell épülnie, olyan jellegzetességekre, amelyek nem változnak, és ha mégis, akkor vége lenne a tőzsdének vagy a világnak – ám akkor már úgyis mindegy.
Trendek, árfolyamhullámok mindig voltak és lesznek, ahogy kontratrendek, sávozások, kitörések, hisztériák stb. Bőven van kapaszkodó, lehet mire alapozni.